A csütörtöki az egyik legerősebb nap volt a CineFest programjában: két nagyon hasonló, ikerdarabokként is jellemezhető, de egymást remekül kiegészítő versenyfilm dominálta. Elismert író-rendezőik, Xavier Dolan és Hajdu Szabolcs új filmjeikkel felértek a legmagasabb elvárásokhoz is.
Mindkettő másfél órás családi dráma, lakásbelsőkben, szinte real time-ban játszódó, színházi előadásnak is beillő, zárt, szituációs kamaradarab. Egyaránt sajátos munkák már sokat bizonyított, markáns és egyéni stílusú rendezőktől. Dolan filmje, az Ez csak a világ vége a zsűri nagydíját nyerte el Cannes-ban, Hajdu pedig a Kristály Glóbuszt és a legjobb férfi színésznek járó elismerést vihette haza Karlovy Vary-ból Ernelláék Farkaséknál című mozijáért.
A CineFest keddi napján a fiatalok kiszolgáltatottságával, szerdán a nők helyzetével foglalkozó versenyfilmeket vetítettek. Játszódjanak bár a II. világháború idején vagy napjainkban, Keleten vagy Nyugaton, inkább a filmek ábrázolási stratégiái különbözőek, a bemutatott problémák (xenofóbia, szeximus) nagyon hasonlóak.
Amikor Juliette Binoche-t, a CineFest idei díszvendégét megkérdezték a filmfesztiválok szerepéről, arról beszélt, hogy a független- és művészmozik a kommersszel szembeni ellenállást képviselik. Nem tévedett: míg a tipikus hollywoodi dráma olyan metropoliszokban játszódik, mint New York vagy Los Angeles, a vasárnap és hétfőn vetített versenyfilmek közül kettő a vidéken élők alulreprezentált életét mutatja be, kettő pedig a globalizált világ útvesztőjében elvesző magányos különcökről szól.
