Bódi Katalin

Bódi Katalin

1976-ban született Salgótarjánban. A Debreceni Egyetem oktatója, irodalomtörténész, kritikus.
  • Joined: 2016-10-07
  • Articles: 10

Bódi Katalin: Beszédtöredékek két szerelemről

(Annie Ernaux: Egyszerű szenvedély; A fiú. Ford. Szávai János, Magvető, 2024) Bódi Katalin Az irodalmi Nobel-díj 2022-es odaítélése óta Annie Ernaux magyarországi ismertségét praktikus tényezők is alakítják: nemcsak első magyar fordítások jelennek meg az utóbbi években Lőrinszky Ildikótól és Szávai…

„kint s bent egeret”

(Gerevich József: Szemfényvesztő művészet. Utazás szerzők és művek körhintáján. Labirintus, 2021) A Szemfényvesztő művészet a fülszöveg leírása szerint művészetpszichológiai kézikönyv, amely bizalmas közelséget ígér az alkotókkal, bepillantást engedve a műalkotás születésének világába. A borítón látható Robert Delaunay-festmény körhintája, illetve az alcímben ígért…

Kikötői Hírek — francia (2022. május 18.)

2022. április 13-án mutatták be a párizsi Institut Lisztben a Nemes Nagy Ágnes válogatott verseit tartalmazó francia-magyar kétnyelvű gyűjteményt (Les Chevaux et les Anges – Anthologie poétique 1931–1991, azaz A lovak és az angyalok – Költészeti antológia), amely a Rumeur…

„Szintetikus művalóság”

Megpróbálom pátosz és irónia nélkül leírni, hogy látványosan erősödik a Debrecen-mítosz a kortárs magyar irodalomban, és a kijelentésem uralhatatlansága fölötti félelmem természetesen abból adódik, hogy a város (kis túlzással) egy olyan heterotópia (Borbély Szilárd például egy időben Dogville helyszínnel dedikálta köteteit), amelynek jelentésrétegei a beszélőtől függetlenül is mindig mozgásban vannak.

Dallamok fogságában

Hétzenés kvarcóra, Star Wars, Neoton Família: Benedek Szabolcs legutóbbi regényének küszöbei (a cím, a címlapon elhelyezett idézet a regényből, az első fejezet előtt helyet kapó mottó) szinte zavarba ejtő módon zárják körbe az olvasót a retrókorszak néhány olyan hívószavával, amelyek elsősorban az 1980-as években cseperedő gyerekek számára jelentették a világ határait. Ennek a (túlzott) referencializálásnak nagy tétje van, hiszen a narrációnak meg kell küzdenie a különböző emlékezési stratégiák elvárásaival, a lokális, a generációs, a kollektív vagy éppen a kommunikatív emlékezet funkcióival, s ezek egyikéhez vagy mindegyikéhez igazodva kell a vitathatatlanul emblematikus korszakot elbeszélni. Nem függetlenül a személyes és a társadalmi emlékezet feszültségeitől, mérlegelni kell a közelmúlt elbeszélhetőségének korlátait: be kell látni a távolságtartás nehézségeit, fel kell ismerni a vakság alaphelyzeteit, s ezek függvényében dönteni az időben és térben pontosan meghatározott események kommunikálásáról.