Default image

Birtalan Ferenc

Író, költő, 1945-ben született Budapesten, ahol géplakatosba rejtőző költőként élt, él. A Ligetnél 2017-ben jelent meg huszonegyedik kötete:Akár egy etűd címmel.
  • Joined: 2013-05-13
  • Articles: 16

Corpus delicti

az utolsó nap mikor minden elérkezett amire vártál nem lesz az annalesekben üres oldalak vésetlen kőlapok sorakoznak ahogy a főorvos mondta a sleppnek elhalt izomdarab irreverzibilis állapot te meg bámulsz akkor hanyadán is állsz az infarktussal amit lábon vittél a sürgősségiig

Mielőtt este elhunyok

amikor nincs irány hogy merre menjek eltűnnek a kényszerképzetek az évszakok jelentősége megsemmisül kifejezhetném vulgárisan de egy ideje visszazökkentem a polgári etikettbe aminek nincs túlzott jelentősége és érdektelen a vallásos álszemérem

Amikor harmadszor álltam

meg a konyhában mert nem tudtam mit akartam valami pótcselekvést azért mindig kitaláltam de a szobában újra eszembe jutott a teáért indultam mert a gép mellett üres volt a poháralátét újra kimentem elraktam az edényeket a csöpögtetőből ferdére állítottam a reluxát a tolakodó fény elől és hiába éreztem nem az volt amiért hát újra visszaindultam oda mert az az igazi megoldás leállni az origónál és akkor eszünkbe jut az indíték...

Keskenyfilm

azon a nyolc milliméteres filmen a hajógyári szigeten akkor május kilenc park volt a neve kardoztunk és fociztunk a felvevőgépnek mert se te se én nem voltunk oda igazán az olyan dolgokért

Ilyenkor

kutatni rohadó csokrok között a régi cipősdoboz se ajánlott a szürke képeken prédára leselkedők a szürke emberek elmaszkírozottak pedig köztük sok van ki ringatott mesélt és ne találd meg kiknek a matériája megváltozott de olyanok mintha el sose mentek volna

Balogné

ez a kulcs nem nyit semmit nincs ajtó mi innen elvezet mégis megremegtetett honnan tudja mi van a tenyeremben egy kulcs az ő nevével honnan tudja

A 17-es

vasárnap az úr megpihent de azért hagyta járjon a hév meg a metró kinyitva fekete ernyőm elindulok kies csepelről lágymányosra kiengedett a tegnapi ónos eső maradéka de óvatosan araszolva a csigolyatörés emléke meghatározó odaérek tíz órára

Atilláról

ha jól emlékszem, 1985-ben találkoztam egy fiatalemberrel, aki elhatárolódott az Isten Ostorától, József (Drága) Attilától és megfordította a duplahangzókat úgy, hogy annak egyben politikadivattörténeti, és mindennel szembemenős hangja legyen. még csak azt se mondhatom (pedig milyen jól hangzana), hogy ellenérzést váltott volna ki belőlem. nem. elfogadtam annak, aminek mutatni akarta magát, a dacosságot, hogy inkább egy zsinóros kabátra asszociáljanak a nevéből, mint a fönt említettekre.