Bende Tamás

A felszín alatt egyre mélyebb szakadékok nyílnak. Nincs távolság, mi áthidalható. A részvétlenség állatai beköltöztek a kertekbe. Sötétedés után merészkednek elő, lehullott diók között neszeznek. Egyre közelebb osonnak a fényes ablakokhoz, és meglesik a gyerekkort.

Ha lefelé indulsz, önmagadba érkezel. Ennyi hát az elmerülés: a damilt elengedi egy rosszul rögzített ólomgolyó. Újra horgászni kellene. Várni a mozdulást, a lehetőséget, az épp megfelelőt. Azt, amelyiktől egy gyermek arca felragyog.