A nullásba írt, üvöltő Tolnai-vízjel

Tolnai Ottó 1980-ban megjelent Világporának 2016-os magyarországi kiadása nemcsak azért különleges esemény és az egyetemes magyar irodalmunk ünnepi pillanata, mert az egységes külsőbe (a Tolnai-versek, -prózák, -esszék visszatérő belgrádi festőbarátjának, Bojan Bemnek a borítói köré) szerkesztett életműsorozat első és gyönyörű, türkizkék, szinte világló darabja (melyet egyébként maga Tolnai is az egyik legmeghatározóbb kötetének tart), hanem azért is, mert a szerző 2015-ben írt utószavával kiegészülve (jelentős időbeli távolságból) újrainterpretálja önmagát.