A mese másik vége

Olyan hideg volt, hogy a derült égen többé nem oszlottak szét a kondenzcsíkok, hanem egyben megfagytak, alázuhantak, és hatalmas, fehér nyílvesszőként csapódtak a mezők vagy rétek kemény földjébe; egy erdei tisztás szélén az egymást melegítő őzek nagy szemekkel, dideregve csodálkoztak rá az egyik ilyen fura, földből kimeredő jégcsapra, majd miután látták, hogy a hirtelen odakerült óriási jégoszlop nem veszélyes rájuk, újra összebújtak. (A napnyugtakor földbe csapódó kondenzcsíkok természetesen rózsaszínűek maradtak másnapra is.)