Harmadnapra megmásztuk a szükségletpiramist.
Legomboltad kabátodat,
de nem bomlott ki szitakötőszárnyad.
Hajlott hátadról
lefaragta a húst az éhség.
Az utolsó kőkocka nem jelentett határt.
A levegő ritka volt, mégis jól vezette
lentről a csorda hangját.
Mikor altatónak hazudta a C-vitamint,
még egyikünk sem gondolta, hogy
ilyen könnyen el fogja tanulni a rémálmaimat.
Azt sejtettük, hogy egyszer majd
gyermekebb lesz, mint én vagyok,
de a terv szerint előbb fel kellett volna nőnöm.