Hézagos okoskodásom eredménye
Nem vagyok egy matekzseni, de a paradoxonok mindig is izgattak, főleg azok, amelyek a mindennapi élet szintjén körbevesznek. Olyan ellentmondások, melyek a valóságról alkotott kép hibás voltára hívják fel a figyelmet. Amint azt két perce megtudtam, ez a paradoxonok harmadik alapvető fajtája, a kategórián kívüliek — Willard van Orman Quine szerint. A második a hamis paradoxon — ami nem csak hamisnak tűnik, hanem az is —, éppen ezért most elegánsan kihagyom, mert az első érdekesebb, az igaz paradoxon, „ami olyan abszurdnak tűnő következtetésre vezet, ami mégiscsak igaz.” 2013, Magyarország.