Default image

Antal Balázs

Antal Balázs 1977-ben született Ózdon. Nyírszőlősön él. A Nyíregyházi Egyetem és a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem oktatója. Fő kutatási területe a kortárs magyar irodalom, a magyar irodalmi regionalitás és az abszurd irodalom. 1999 óta publikál szépirodalmat, valamint kritikákat és tanulmányokat egyaránt.

777

A Csernely-patak völgye ez, kevéssel a Betyárkút alatt, ahol a víz fakad. Mit mondhatnék róla, itt nőttem fel és egy picit még az az év tart mindig, amikoris éppen hétszázhetvenhét éve annak, hogy első ízben felbukkan a neve a homályból egy oklevélen. A történelem persze itt sem él meg, rövid a kollektív emlékezet és a mai nyolcvan fölöttiek földbe szállásával sokkal nagyobbat rövidül, mint az korábban elképzelhető volt, úgy gondolom – más meg ezen kívül nincsen. Nekem sincs meg a történelmi Csernely, és ha azt akarnám, hogy meglegyen, kevés esély volna rá, hogy őseim valahol ott legyenek benne. Mégis, ha van a világon valami, ami meghatároz, mint mást mondjuk egy gyerekkori szokás, vagy könyvek, vagy tárgyak, erre a falura böknék rá a pár lehetőség közül elsőnek. Erre, meg a környékére, meg az embereire, ami nekem egy. Ha ünnep talán nincsen is, hiszen pontos napja sincsen, akkor is Isten éltesse Csernelyt!

Palimpszeszt

Mikor az agg mester századszor látja kinyílni a tavaszt, megérzi, hogy az idő halálfejes pandája az ő élete folyamának partján tördeli a bambuszt. Kivonul a Csin Akadémiáról akkor vidéki birtokára, magára zárja háza ajtaját, behúzza ablaka spalettáit, és nekifog megírni életét betetőző művét – mi úgy mondanánk, de a Csin Akadémián nem úgy mondják, az opus magnumot, melybe beleírja legfőbb bölcsességét, egész művészete esszenciáját az utókor számára és a nagyvilágnak – örök emlékművet állítva önmagáról. Köztiszteletben álló ember, mint a legnagyobbakét, az ő nevét is időnként fordított sorrendben írták a Paoban, mintha nem közülük való lenne. De közülük való. Épp ezért mikor a négy égtáj felé lóhalálában induló futárok hírét viszik, hogy nekifogott utolsó művének, a császár mandarinjaival napokra visszavonul, és elrendeli, hogy semmilyen ügyben se zavarják. A birodalmi órák, ha lennének, megállnának. Zavart sárkányok fosztogatják a kínai égbolt megannyi sápadtvörös kínai csillagát, de odalent senki meg se mozdul, hiába fürkészik a földet hideg hüllőszemeikkel onnan föntről – Kína nem válaszol, a világ arca hallgat. Mikor a császár tanácsosaival végül előkerül, bejelentik, hogy a birodalmi könyvtárat egy emelettel megtoldják – egy egész emelettel, amelyen csak a mester könyvét őrzik majd, az eredetit, a saját kezével írt példányt. Megépítik hát az utolsó hatszögletű termet az égi magasságba vesző torony legtetejébe, s a négy égtáj legbölcsebb könyvtárosát bízzák meg, hogy menjen el a mester birtokára s fürkéssze ki, mikorra lesz kész a nagy mű, s a kész tekercset hozza el magával és aztán majd ismerje ki. Vagy talán már előbb.

A postás sose csenget

Surjánka kislánykora óta arról ábrándozik, hogy a postás, aki, és rajta kívül senki más, elengedett kézzel is le tud gurulni a biciklijével a bányatelep tetejéből a domb aljába, egyszer majd maga elé ülteti a vázra, és úgy száguldanak le együtt ők ketten, csak akkor a férfi nem ereszti el a kormányt, de nem azért, mintha félne, hanem hogy karjai közt tarthassa őt végig a hosszú úton, és közben csak fütyül és fütyül a szél a fülükbe, míg a postás hüvelykujja alatt csak kerepel meg a kerepel a csengő. Mindig álmodozik ez a lány, mondják az öregek róla, A tej megalszik a szájában, csóválják a fejük, ahogy a háza előtt mennek és látják, hogy a kerti hintában szundikál az alját érő gaz fölött himbálózva, hogy ha akár csak lelógatja álmában a kezét, a csalán összecsípi.

NEM fekete zaj

Legjobban viszont mégis az Alba Hyseni Project koncertjét vártam ezen az estén — a kiírásnak megfelelő időben kezdő formáció egyórás programja nemhogy nem okozott csalódást, de alighanem az egyik legfontosabb koncertélményem lesz ebben az évben: amit láttam-hallottam, amit kaptam, az egyszerűen tökéletes volt. A zenészek pontosak és alaposak, de mindenekelőtt figyelmesek: a producerként Csigó Tamás jegyezte kiváló számok közben is követik, mint egy karmestert, minden rezdülésére reagálva a lenyűgöző orgánummal bíró énekesnőt, aki pedig a közönség rezgéseire is jócskán reflektál, szinte együtt él és mozdul általa a színpad és a nézőtér.

Miféle név

Meggyecskének van egy vén kandúrja, meg egy másik is, az se fiatalabb, de az emberből van. Az egyik a bokájához szeret dörgölőzni, a másik a vállához inkább, ő meg a tenyeréből szereti etetni mind a kettőt. A két kandúr ki nem állja egymást, ha az egyik a kocsijával megjön, a másik ott terem mindjárt és az ajtókat sorra lepössenti szúrós szagú kandúrmacskahuggyal. Bár van aki szerint ez a macskáknál a szeretet és a tisztelet jele, de akkor a Meggyecske kandúrjai félreértik a dolgot. Akárhogy is, a két kandúrt Meggyecske mellett a szomszéd vénasszony is egyformán szereti és várja. Ha a nagy fehér átmegy, lök neki maradékot, ha meg a másik megérkezik, felteszi a szemüvegét, és úgy ül, hogy mindent lásson.

Szerencse

Nyáron, mikor a tikkasztó melegben hirtelen leszakad egy-egy nagy zuhé, hogy utána a forróság csak még súlyosabban tapadjon az emberek bőrére, a telepen valósággal hallani, ahogy a rozsdás vascsövek zizegve leveleket bontogatnak, s hogy hízik meg zsírosodik a csalán meg a lapu a széjjelrepedt betonon a párától nehéz, sűrű esőszagban. A kopár domboldal közepén göcsörtös körtefa áll magában, az ágak alatt gyerekek gubbasztanak. Az előbb bőrig áztak, úgyhogy most száradnak a napon. A szájukban cigaretta, nyárközépen nem hiszi senki, hogy gyümölcsért jönnének, egy ideje már nem is azt mondják. A fa odvába rejtik el a paklit, aztán rá-rájárnak. És néha nincsen szerencséjük.

A kivonulás térképe

A Gödöllői Városi Könyvtár és Információs Központ — csatlakozva a Szecesszió éve Gödöllőn 2013 városi tematikus programsorozathoz — kiállítást rendezett Szecessziós utazás a könyvtárban címmel, s a meghívót látva, mely egy A/6 méretű könyv védőborítóját formázza, a várakozásunk legalábbis erős.

Kicsike melegség

Romána Hedvig itt lakik az egykori játszótér gazos placca mellett, meg pár utcával feljebb a szeretője, a buszsofőr is itt lakik, akinek a kedvéért elszökött hazulról, de az nem hagyta el viszonzásképp a feleségét meg a gyerekeit, így aztán Romána Hedvig magában van egész éjjel és egész nap, amíg a menetrend mozgásban tartja a buszvezetőjét, épp csak előtte meg utána jó neki egy kicsit.