Alejandra Pizarnik

(1936-1972) a XX. századi argentin irodalom egyik legjelentősebb költője. Orosz zsidó emigráns szülők gyermekeként született Avellanedában. Költészetére jellemző az erős szimbólumhasználat, fő témái a gyermekkor, az elidegenedés, az őrület és a halál. Rövid élete alatt hét verses- és egy prózakötetet írt.