Vörös haj
Neked bevallom, hogy miért mentem hátra. Azért, hogy a te „szokásos”-odat a kis füzetemben megnézzem. Kérlek, ne vedd rossz néven, magadra végképp ne, de az ember annyira önközpontú, hogy föl se merül benne: valaki nem tudja, netán elfelejtheti, másnak mi is a szokásos. Nap mint nap vágok hajat, festek, dauerolok, a fejek jönnek-mennek, és mindenki, még az is, aki csak egyszer volt, azt válaszolja, hogy a szokásost kéri.