Ez a század sem volt betegebb a múlt századnál, és nem lesz betegebb a jövő század sem ennél, a következő évezred is az „invalidusok háza” lesz, amint hitét keresve rejti hitetlenségét, csakhogy már nem sír és nem jajong, vér, veríték és könny csak a képernyőket illeti, nem napjainkat, melyek ugyanazok. A szárnyak kékek, és a hideg neonfény a „megkapó” rózsakert fölött, hol iszol nagyapáddal, szigonyt ereszt a tetőre, ez, és örömérzeted egymást épp hogy nem keresztezte. Meddig mehet ez így? Kérded magadban.
Solymosi Bálint: Életjáradék, Kalligram, 2007, 318.