Az öt évszak — bevezetés az évszakirodalomba

Jelen tanulmányomban arra szeretnék rávilágítani, hogy az évszakérzékelés legalább annyira szubjektív, mint a mítoszok érzékelése, noha mindkettőre megvan természetesen a megfelelő tudományos magyarázat. Nem tudjuk ugyanis minden kétséget kizáróan megállapítani, hogy hány évszak van. A viták folynak, hevesek és lezáratlanok, ami részben örvendetes, mert vitatkozni jó, másrészt parttalansághoz vezethet, ami viszont kerülendő, ugyanakkor a parttalanság érzékelése is szubjektív, miként a parttalannak minősített viták lezárása is. A következőkben a medvészet lényege szerint, félretéve úgynevezett „szempontok” használatát, ugyanakkor be- és elfogadva mások szempontjait, és megvizsgálva a rendelkezésre álló forrásokat, annyit biztonsággal megállapíthatunk, hogy az ismert szakirodalom szerint az ismert évszakok száma egy és öt közé esik.

Jelen tanulmányomban arra szeretnék rávilágítani, hogy az évszakérzékelés legalább annyira szubjektív, mint a mítoszok érzékelése, noha mindkettőre megvan természetesen a megfelelő tudományos magyarázat. Nem tudjuk ugyanis minden kétséget kizáróan megállapítani, hogy hány évszak van. A viták folynak, hevesek és lezáratlanok, ami részben örvendetes, mert vitatkozni jó, másrészt parttalansághoz vezethet, ami viszont kerülendő, ugyanakkor a parttalanság érzékelése is szubjektív, miként a parttalannak minősített viták lezárása is. A következőkben a medvészet lényege szerint, félretéve úgynevezett „szempontok” használatát, ugyanakkor be- és elfogadva mások szempontjait, és megvizsgálva a rendelkezésre álló forrásokat, annyit biztonsággal megállapíthatunk, hogy az ismert szakirodalom szerint az ismert évszakok száma egy és öt közé esik.

Egy
Kezdetként egyszerű utalást tennék a Szép Tündérországban című medvészeti feljegyzésre, amely egyrészt rávilágít az évszakok problematikájára, másrészt kimutatja, hogy létezik olyan, hogy egy évszak. Az eredeti forrás szó szerint így szól: „Szép Tündérországban / híre sincs a télnek / ott örökös tavasz / pompájában élnek.” Láthatjuk, hogy a forrás mindössze két évszakról tud, melyek közül csak az egyik valóságos, a másik hipotetikus.

Kettő
Nagyon északon, ahol a fehér színű medve jóformán az egyetlen komolyan vehető élőlény, vagy nagyon délen, ott, ahol a madár is jár (és nem repül), ahol a hőmérsékletről és az időjárásról nincs miért beszélni, és nincs is, aki beszéljen róla, mindössze két évszak létezik:  egy sötét és egy világos.

Három
Graves — mára már megkopott legendájú[1] — művének előszavában felhívja a figyelmet a három évszakra:  „[a khimaira] Gyakran előforduló, összetett állatfigura volt, (Homérosz szerint) oroszlánfejjel, kecsketesttel és kígyófarokkal. Karkhemisben találtak egy hettita templom falára vésett Khimairát, amely […] eredetileg naptári szimbólum lehetett: mindegyik része az ég királynőjének szentelt esztendő egy évszakát jelképezte, éppúgy, mint — Diodorus Siculus szerint — teknősbéka-páncélból készült lantjának három húrja.”[2] Graves ezt követően — igen szűkszavúan — Nilssonra[3] hivatkozik, később azonban, a mítoszok részletes tárgyalása során nem tér vissza erre a kérdésre. Ez természetesen érthető, ha figyelembe vesszük a kutató érdeklődését, amely hangsúlyosan a cselekmények felé fordul, és kevés figyelmet szentel az úgynevezett körülményeknek, amelyek közé sorolandó értelemszerűen az aktuális évszak vagy hónap, melyben az adott cselekmény játszódik, már amennyiben relatíve rövid lefolyású cselekményről beszélünk. „A három évszak” — írja tehát Graves, aztán egyszerűen megfeledkezik erről az állításáról.

Négy
Az ismert világban mindközönségesen négy évszakról tudnak, ezek sorrendben: tavasz, nyár, ősz, tél. A medvészek általában az „ismert világ” fogalmát és annak tartalmát átmenetinek és munkahipotézisként kezelendőnek tartják. Az „ismert világ” terminológia tartalmát állandónak tételező, erre életstratégiát építő egyszerű (e helyen nem minősített) többség számára nyugtalanító lehet bármely más szám puszta említése is. Az eme kategória által leírt világban élők (egyszerű többség) számára az egész évszak/körülmény-problematika értelmezhetetlen.

Öt
Oneofus egy ízben öt évszakot figyelt meg, amelyek — nem sorrendben — a következők: hosszú, rövid, könnyű, nehéz és nedves. A medvekutatásnak nem feladata az évszakprobléma megoldása, ugyanakkor hozzájárulhat a megmerevedett álláspontok feloldásához azáltal, hogy közreadja egyes tapasztalatait. Közreadjuk tehát egy kollégánk naplóját, amely empirikusan alátámasztja az egyes évszakok meglétét, noha nem veti el más évszakok lehetőségét.[4]

_____________________________________________________

[1] Robert Graves: A görög mítoszok, ford.: Szíjgyártó László, Európa, Budapest, 1970.

[2] Graves: i. m., 10.

[3] Martin Persson Nilsson: Primitive Time-Reckoning, 1920.

[4] Oneofus naplóját, melyben — többek között — az öt évszakról is említést tesz, a jövő héttől olvashatják.