hogy mindig, még a legszörnyűbb percekben is meg tudtam érteni és élvezni tudtam az életnek — nem a romantikáját, mert az együgyű dolog — hanem a líráját. A legpiszkosabb lebujokban is mindig mintha távoli, ütemes, lágy zenét hallottam volna, a legszennyesebb szerelmeimben is olümposzi istennőkkel paráználkodtam — és aki túl van azon, hogy az élet úgynevezett szépségei és még úgynevezettebb förtelmei között élesen, tankönyvi alapon disztingváljon, az mindezeket egészen jól meg is fogja érteni.
Cholnoky László: Mi van ebben a könyvben? (részlet)
Ch. L.: Szokatlan vendégség, Noran, 1998, 8.