Vigyázatlanságunkban a filozófiánál kötöttünk ki, ezért javaslom, hogy néhány jelentéktelen kérdést vegyünk le a napirendről. Már akkor felfigyeltem rá, amikor kávéztunk: maga azt mondta, hogy a mező liliomaihoz húz, és a gleccserhez. Ezek is jelek? Vagy kulcs a német ismeretelmélethez? Lehet, hogy kinyilatkoztatás is.
Jón tisztelendő: Milyen kár, hogy nem csicsergünk egymásra, mint a madarak. A szavak megtévesztenek. Igyekszem elfelejteni a szavakat. Ezért tanulmányozom a mező liliomait, de leginkább és mindenek előtt a gleccsert. Ha elég sokáig nézzük a gleccsert, a szavak megszűnnek valamit is jelölni Isten szótárában.
Püsmeg: Nem okoz bénulást a túl éles fény a paraszimpatikus idegrendszerben?
Jón tisztelendő: Volt egyszer egy kutyám, olyan hosszú ideig kóborolt, hogy elfelejtette, hogy hívják. Nem engedelmeskedett, amikor szólítottam. Ahogy ugatni kezdtem, odajött persze hozzám, de nem ismert meg. Egy kicsit olyan vagyok én, mint ez a kutya.
Halldór Laxness: Kereszténység a Gleccser aljában
Schütz J. István fordítása, Balassi, 2004, 55.