Sokat gondoltam rá, hogy egyszer majd biztosan
megismersz egy kiváló táncost. Valakit, akinek
lehengerlő lesz a személye, a gesztusai, az elegan-
ciája. Valakit, akinek nem kell folyton azt mondani,
hogy húzd ki magad. Valakit, akivel magától értetődő
lesz minden, minden húzás, átvető, váltás, forgatás,
kidobás. Valakit, aki tökéletesen tud bánni a testével,
akivel kijön minden, aki minden helyzetben megtart,
irányít, hogy ha akarnád, se tudj rontani. Valakit, aki
egy legényest vagy pontozót is úgy tud, mint senki,
akit azelőtt láttál. Aki elfeledteti veled a külvilágot,
a múltadat, a jövődet, a munkád, még a lépést és a
falut és a dialektust is, és csak a zene lesz, a brácsa
lüktető zúgása, az elmosódott képek, az izzadtságszag.
És egy öregember, egy teljesen más tájegységen, amint erre gondol.
Pál Sándor Attila: Tánc
P. S. A.: Pontozó, JAK–Prae.hu, 2013, 55.