A rendszeres írás eltereli figyelmemet az emberek mai helyzetéről. A bizonyosságtól, hogy minden meg van írva, megsemmisülünk, vagy elbizakodottá válunk. Ismerek olyan helyeket, ahol az ifjak leborulnak a könyvek elé, és barbárul csókolgatják a lapokat, közben pedig egyetlen betűt sem képesek megfejteni. A járványok, eretnek viszálykodások, az óhatatlanul banditizmussá fajuló zarándoklatok jócskán megtizedelték a lakosságot. Azt hiszem, már említettem az öngyilkosságokat, melyeknek száma évről évre több. Talán az öregség és a félelem vezet félre, de azt gyanítom, hogy az emberi faj — az egyetlen — kihalóban van, és a Könyvtár fennmarad: kivilágítva, magányosan, végtelenül, tökéletes mozdulatlanságban, értékes köteteivel, haszontalanul, ronthatatlanul, titkosan.
Jorge Luis Borges: Bábeli könyvtár, Boglár Lajos fordítása
J. L. B.: Körkörös romok, Kozmosz, 1972, 42.