én néha nem tudok mit szólni.
olyankor mintha nem lenne holnap
úgy lopdosom vissza a csuklódról
magam. sóhajtok és megmarkollak.
és te nagyon próbálsz nem észrevenni,
kiserkenő véred némán nyalod fel,
aztán csak hunyorgod a pernyét előttünk;
nem vagyunk se távol, se elég közel.
de egy lakást bérlünk, férfi vagy,
a bútorokat precízen szereled össze
— én elrejtem a megmaradt csavarokat
teát főzök, takarózok az őszre.