Első szöveggyáros élményem nagyjából az volt, hogy holmi kíváncsiságból beledugtam az ujjamat egy guminőbe, amelybe tulajdonosa korábban magját ontotta és jól ott is hagyta. Egy ilyen kezdés után csak nem lehet rossz ez a tábor, ugye.
Amikor Lóri először meghívott, fogalmam sem volt, mi keresnivalóm lehet ott. Soha nem voltam még ilyesmin, csak képeken láttam, hogy valaki beszél a mikrofonba, a hallgatóság pedig csak ül és néz, netán kornyad vagy a telefonját nyomkodja. Olyan általános beszélgetős-irodalmi hangulat. Én amúgy sem tudok komoly dolgokról beszélni, ám ha néha mégis, az sem hangozhat olyan komolynak. Különben is, akkoriban még csak rajzoltam. Végül belenyúltam a guminőbe, elszontyolodtam kicsit, de később olyannyira jól éreztem magam, hogy a képregényes szövegelésem után mégsem mentem haza, pedig másnap reggel az Amerika kapitány sajtóvetítésére voltam hivatalos. A kedvemért még éjszakáztak is a többiek, hogy együtt vigadjunk, míg értem jön a taxi, hogy kivigyen a vonathoz, aztán az egészből az lett, hogy maradtam. Egyetlen rend ruhával, kissé megviselten, de maradtam. Lemondtam az Amerika kapitányról, csak hogy maradhassak! Remélem, érezni e kijelentés súlyát.
A Műút miskolci rendezvényei egyébként is emlékezetesek, de a Vasgyár a lerohadt épületeivel, otthagyott gépezeteivel egészen sajátos hátteret és hangulatot kölcsönöz a tábornak. Belépsz, leülsz, fel sem akarsz állni. Ott nem működnek a kinti világ szabályai. Egyszerűen csak ott vagy pár napig és marha nehéz hazaindulni, tovább küszködni és már megint üvöltetik azt a kurva zenét a szomszédban.
Talán a legfontosabb: nem csupán tehetséges, hanem nagyon jó arc srácok fordultak meg a táborban az elmúlt évek alatt, a kemény mag pedig foggal-körömmel ragaszkodik egymáshoz, a Vasgyárhoz, a Műúthoz, Lórihoz, és ez az összetartás szerintem ritkaság. És ahogy egyre-másra ismertebbé válnak, ugyanolyanok maradnak, jó közéjük visszamenni, aztán ott folytatni, ahol egy éve abbahagytuk. Egy kis műhelymunka, paprikás krumpli, némi renyhülés, aztán egy jó pofa sör az Öntödében. Aztán még egy, mert jól esik. Vagy tíz évvel megfiatalodom, és azt képzelem, hogy van hajam. Még ilyet!