Nincsen tükörképem

Olyan ez, mintha születésem óta feltételes módban élnék...

Olyan ez, mintha születésem óta
feltételes módban élnék, vagy mintha
egy sárból kikapart, sötét kunyhóba
zártak volna, ahol úgy próbálnak életben
tartani, hogy naponta újrafestik a falakat,
amik nem eresztik át a kívülről nekem
locsolt, hűtött anyatejet, éjszakánként
pedig átrendezik a keserves munkával
letapogatott bútorokat, így tartva fenn
esetlegesség és szükségszerűség
örök körforgásának megnyugtató látszatát.

Bajtai András: Betanított rettegés (részlet)
B. A.: Betűember, JAK–Prae.hu, 2009, 26.