Olyan ez, mintha születésem óta
feltételes módban élnék, vagy mintha
egy sárból kikapart, sötét kunyhóba
zártak volna, ahol úgy próbálnak életben
tartani, hogy naponta újrafestik a falakat,
amik nem eresztik át a kívülről nekem
locsolt, hűtött anyatejet, éjszakánként
pedig átrendezik a keserves munkával
letapogatott bútorokat, így tartva fenn
esetlegesség és szükségszerűség
örök körforgásának megnyugtató látszatát.
Bajtai András: Betanított rettegés (részlet)
B. A.: Betűember, JAK–Prae.hu, 2009, 26.