Ahogy ott álltam

Október közepe volt, délelőtt tizenegy óra, felhők takarták el a napot, és a dombok felől nehéz, sűrű esőt jósolt az áttetsző levegő...

Október közepe volt, délelőtt tizenegy óra, felhők takarták el a napot, és a dombok felől nehéz, sűrű esőt jósolt az áttetsző levegő. A hamukék öltönyömet vettem fel aznap, kék inget, nyakkendőt és díszzsebkendőt, fekete gálacipőt; fekete gyapjúzoknimat felfelé mutató, sötétkék nyíl díszítette. Elegáns voltam, tiszta, frissen borotvált és józan, s nem bántam, ha megtudja a világ. Minden tekintetben megfeleltem a jól öltözött magándetektívről kialakult elképzeléseknek. Négymillió dollárnál tettem tiszteletemet.

Raymond Chandler: A hosszú álom, Lengyel Péter fordítása, Albatrosz, 1967, 5.