Üres doboz, ennyi maradt

Szellőztetem a szívem, és visszafelé
mozgok ezen az úton, ami persze nem
hibás. Mi rontottuk el. A rosszul odatett
evőeszközök nem adhattak táplálékot ebbe
a köldökzsinórba. Elvágtuk, lengjen
körülöttünk, mint néhány fa körül a gyökerek,
sehol nem lesz földjük. Ha összekapaszkodunk,
segíthetett volna, de a fantomkezek csak
gondolatban mozdultak. Ezért mindig éjjel,
a sötétben ébresztettük fel egymás mellkasában
a kis zenélő dobozokat, melyek már évek óta
hallgattak. Csendben voltunk hálásak,
de erről sem sokat, mert ettől is csak gyorsabban
őszültünk. Az elhasznált alkatrészek nem működtek
jól, nem tudtuk, hogyan kerülhetünk közelebb
annyi pincébe zárt kacattól, amit magunkkal
hoztunk, és elégetni nem lehetett. Végül
nem tápláltuk tovább, inkább eltemettük,
mint egy halott, közös gyereket.