A palota valamennyi fényét kioltották. A hold vagy a csillagok világossága nem hatolt le a sötét vizek mélyére. A zöldesség egyre félelmetesebbé, egyre kísértetiesebbé vált, míg aztán teljesen megfeketedett. Csak akkor támadt némi fény, amikor a növények szálai között nagy komótosan elhaladt egy-egy világító hal. Kóborló mégis mélyen aludt ezen az éjszakán, azután a következőn is, meg még néhányon. És másnap, meg az azután való napon is a homoki varázslót kereste, ám sehol sem találta.
John Ronald Reuel Tolkien: Kóborló és a varázsló
Szántai Zsolt fordítása, Szukits, é. n., 117.