fényesre mosdatja a hirtelen zápor a Szentháromság tér macskaköveit, elnehezíti a pára a lábat, tüdőt, zihálunk a kaptatón, mindannyiunk arcán küzdelem, nem torpanunk meg, bírjuk a rozzant líceumig, a nagy darabokban vedlő homlokzat előtt kifújjuk magunkat, fakó táblán a költő neve, tizenöt éves, szépreményű fiú, imbolyog a kaptatón az árnyéka, lenyomja a kilincset, betaszítja a kaput, jobbra fordul, átlépi a küszöböt, padot koptat, bámulja a felhőket, homlokot ráncol, lúdtollat márt, versét a hűtelennek címezi, felolvas az önképzőkörben, félévkor Lichard Dániel szekundába ponálja Magyarország latin nyelven előadatott történetéből, Alexander Petrovich felsőbb osztályba nem, gyalog indul Pestre, pusztulj, bilincses iskola, vakolatdarabok, téglatörmelék-kupacok a fal alatt, ablakok ásítoznak az emléktábla körül
a borzas kamaszfejeket csak én látom a daliásabb időket megélt líceumépület ablakaiban, növendék erdészek, lökdösődnek, nyerítenek, csikkeket hajigálnak, vacsora előtt rövid kimenőt kapnak, bőrkesztyűre láncolt egykedvű sólymokkal korzóznak erdőzöld egyenruhában, slejmfoltok gyűlnek mögöttük, kóvályog körülöttük az óvári estharangkongás,
hátunkat már süti a nap, imbolyog árnyékunk a kaptató esőtől fényes macskakövein, ez volt a menza, amott a tornaterem, a téli hónapokban röplabda, enyhe időben terepfutás hegynek föl, fenéken le a csúszós füveken, május elsején pilinkéző hóban sorakozó helyett hóembert építünk, széles fenyőszoknyák közt vezet a lépcső a bejáratig, minél följebb érek, annál inkább szűkül össze a gyomrom, lenyomom a kilincset, betaszítom a kaput, az emeleten jobbra fordulok, átlépem a küszöböt, valaki másnak a hangja szól belőlem a tábla előtt, a fiúk szünetben a sliccükből gumikígyót lógatva rohangálnak, a filozófiatanárnő habzó szájjal, eltorzult arccal magyarázza az ideológiát, muszáj jegyzetelni, amíg írok, élek, különben meggyilkol a tekintetével, Lunter viccesen elrugaszkodik az ajtótól, kántál, musculus orbicularis, lendületét az ablak akasztja meg, csuklik, diaphragma, vigyorog maga elé, szökdécselek a lépcsőn lefelé, enged a szorítás a gyomromban, még élek, táviratozom haza az érettségi vizsga eredményét, rituális füzetégetés a fenyőszoknyaráncok között, irány Pest, pusztulj, bilincses iskola
a fenyőket kivágták, fáradtrózsaszín falak várnak bizonytalan szebb jövőt, olcsó szállás Selmecbányán, Alma Mater panzió, csendes környék, Szentháromság tér, állunk a lépcső aljában néhány percig tétován, újra rájön az eső, maszatosak az emlékek, körülöttünk kavarog az óvári estharanghang
