„Pirézek márpedig nincsenek”
„…nem is az idegenellenesség a fő mozgatórugó, hanem az általános gyanakvás. A magyarok leginkább a másságot nem szeretik.” Fordítsuk már ezt meg: „A magyarok jobban bíznak abban, amit/akit ismernek.”
A napokban jelent meg a TÁRKI új felmérése a magyarok idegenellenességéről.[1] Hetedik éve kérdeznek erről magyar közvéleménykutatók a mostani kérdőívvel. Jó lenne persze ilyen felméréseket nemzetközi összevetésben is megismerni. Hogy mások hogyan. Mennyivel vagyunk gyanakvóbbak a másoknál — ha már. Mennyire szeretik a magyarokat azok a mások, akiket a magyarok nem szeretnek. És etcetera. De ennek a kutatásnak az interpretációja évek óta itt akad el. Semmi árnyalás, semmi összevetés, semmi további felmerülő kérdés. Nem tudom, ez pénz- vagy igénytelenség a kutatók részéről, vagy pedig kitűzött és elért cél, de nekem rohadtul hiányzik innen néhány „miért?” és az azokra adandó válasz.
„Míg 2007-ben 68, idén már csak 60 százalékuk (a magyaroknak) utasította el őket (a pirézeket).” Pirézek nincsenek. Ez régóta tudható, ha az ember figyelemmel kíséri ezeket a kutatásokat. Vajon hányan kerülnek be a mintába azok közül, akik tudják, hogy pirézek nincsenek? Én például kifejezetten gyanakodnék arra, aki úgy próbálna a bizalmamba férkőzni, hogy azt állítja: ő piréz. Én meg tudom, hogy nincsen. De ha ő van, és piréz nem lehet (mert piréz nincsen), akkor ő egyrészt valaki más, akiről nemcsak hogy nem tudom, kicsoda, hanem azt is megtudom róla azonnal, hogy hazudik, be akar csapni. Hogy akkor én most általánosan gyanakvó vagyok-e, és nem szeretem a másságot, azt nem tudom. Csak abban vagyok biztos, hogy egyelőre még nem szeretnék beszélgetni olyasvalakivel, akik nincsen. És ebből még nem következik, hogy ne beszélgetnék szívesen olyasvalakikkel, akik vannak.
Ha viszont nem tudom, hogy nincsenek, csak egyszerűen nincsenek, akkor miért jobb, ha azt szeretném, ha lennének, mint az, hogy jól van ez így, hogy nincsenek
[1] Tárki: Továbbra is idegenellenesek vagyunk