két tömbház között zöld vizű mocsár egy erőtlen
alakot vezetnek erős alakok ez történik hetekig az egyik
épület valamelyik ajtaja csattan s az emberi testet az ingovány
közepén elengedik minden éjjel egyazon időben látom esélyem
sincs odaérni telefonon kérek segítséget a falakon kívül
lépcsőházlakók karomszerű árnyai meredeznek nem
engednek embert a közelbe a vonal másik végén apám
hörög magányom fojtó szorongás a tüdőben arca
elfelejtett emberi vonásainak örvénye a testen végigfut
a telefontónus aztán valami érkezik a váltólámpa
dinamós és a falakon mászik ló alakban a tóban
celofán nem süllyed a test s a két tömbház között zöld vizű
mocsár egy erőtlen alakot vezetnek erős alakok ez történik
hetekig az egyik épület valamelyik ajtaja csattan s a testet
az ingovány közepén elengedik minden éjjel egyazon időben
Megjelent a Műút 2014045-ös számában