Sziránó viszont még azt sem tudta, hogy a két lány nála annyival felkészültebb, hogy ők már a terepfelmérés elejétől kezdve egyeztettek és minden részletre kiterjedő, minden más földi halandó számára teljesen érthetetlen, komplikált rendszert dolgoztak ki, mint ők mondták, a pasik felosztására. A szisztéma, bár végül annyira bonyolult lett, hogy bízvást az idők végezetéig dekódolatlanul maradna, annyi szent, hogy olajozottan működött, még ha — hősünk nagy szerencséjére — Sziránóig nem is eredményezett kapást. Hogy éppen miért Timinél volt az opciós jog, a rendszer ismerete híján nem is érthetjük. Ennek ellenére két bájos, könnyed kacaj közt el is dőlt minden. Kell?, kérdezte Dóri hang nélkül, pókerarccal, melyről így nem volt leolvasható, hogy épp reménykedve érdeklődik, hátha Timinek nem, így automatikusan hozzá kerülne a választás joga, avagy csak formaságból nem teszi fel a lefitymáló kérdést, tekintve, hogy Sziránó olyan egyértelmű NEM, amilyet még nem látott a világ. Kell?, kérdezte Dóri felhúzott szemöldöke. Ühüm, biccentett Timi tekintete, egész helyes. Dóri arca továbbra is póker.
Nyerges Gábor Ádám: Sziránó, FISZ, 2013, 109.