Eörsi István: Boldogság
Ülni a parkban gondtalan
és gondolattalan,
a támlás széken hátradűlni,
míg surrogva suhan
locsolóból a vízsugár
és látni-hallani,
hogy trappol kinn a kőuton
egy álmatag csacsi,
a fára bámulni, ahol
az almák zöld szíve
már zsendül és a nyírt gyepen
gurul egy csöpp csibe,
cirógatni meztelen
talppal a hűs rögöt,
üresnek lenni, mint az ég,
mit a szél kisöpört,
nem kérdezgetni: Mit? Hogyan?,
és hogy: Mi célja van?
Csak hátradűlni gondtalan
és gondolattalan.
