Belép a fény és én ráébredek magamra, itt van.
Azzal kezdi, hogy megmondja a nevét, amely (most már világos), az enyém.
Visszatérek az immár több mint hétszer tíz éve tartó szolgaságba.
Rámkényszeríti az emlékeit.
Rámkényszeríti a mindennapok nyomorát, az emberi sorsot.
Vén dajkája vagyok, elvárja, hogy megmossam a lábát.
Rámleselkedik a tükörben, a kaobakfában, a kirakatokban.
Volt egy-két nő, aki elutasította, s nekem osztoznom kell keserveiben.
Jorge Luis Borges: Az őrszem (részlet), Somlyó György fordítása
J. L. B.: A másik, aki ugyanaz, Európa, 1990, 93.