Egyszer tíz vak masszőr utazott együtt a hegyekben, és amikor egy szakadék szélére értek, mind nagyon óvatosak lettek, lábuk remegett, és halálra rémültek. Abban a pillanatban az élen haladó megbotlott, és lezuhant a szikláról. „Jaj, jaj, de szomorú!” — siránkoztak a hátramaradtak.
De a masszőr, aki lezuhant, lentről felkiáltott: „Ne féljetek. Bár lezuhantam, nem történt semmi. Inkább megkönnyebbültem. Zuhanás előtt állandóan arra gondoltam, mi lesz, ha lezuhanok, és félelmem határtalan volt. De most már megnyugodtam. Ha ti is meg akartok nyugodni, zuhanjatok le!”
Jamamoto Cunetomo: Hagakure, Kárpáti Gábor fordítása, Szenzár, 2000, 226.