A gyászos tájképet néhány mozdulatlan, hatalmas gép tarkította. Tehergépek, markolók és emelők rozsdásodtak elhagyatottan. Túl fáradságos és drága lett volna elvinni őket erről az elképzelhetetlen kincseket rejtő területről, ami valaha megkívánta a jelenlétüket. Három óriás talajgyalu dacolt a széllel mint három gigantikus, ragadozó féreg: béna markolókarok, üres vezetőfülkék. Kisebb gépek is álltak mindenfelé, csoportokban, mint megannyi éhes élősködő, melyek csak arra várnak, hogy a nagy gépek életre keltésével rácsaphassanak a préda maradékára.
Lejjebb a tenger sötét hullámai mosták fáradhatatlanul a hamuszín homokot, minden energiájukat az élettelen partra pazarolva. Ebben a sötét öbölben nem mászkáltak rákok, nem akadtak madarak sem, hogy rezzenetlen szárnnyal csapjanak le a hullámtaréjokra élelem reményében.
Alan Dean Foster: Alien 3, Nemo, 1992, 16–17.