A villanegyed nyomorba torkollik,
Csupa füst, csönd és teher a levegő.
Tűzfalak, verbénafürtös verandák, tégláik
A gyantasűrűségű, kőkemény napfényben.
Vasbetonodúba fúrom magam állig,
Hogy semmi szent vagy szobor
Márványhúsú keze többé ne érintsen:
Neki már fia van, nekem meg emberem.
Nagy Márta Júlia: Zuglói ballada (részlet)
N. M. J.: Ophélia a kádban, JAK–Prae.hu, 2014, 55.