Miklós megdöbbent. Sok mindent akart itt, de gyónni a legkevésbé. Főleg nem a pápának. Aztán hirtelen mégis igent mondott, és azonnal megkönnyebbült. Mintha egyszerre kinyílt volna előtte egy ajtó, amelyet addig soha nem tudott kinyitni, és már el is feledkezett arról, hogy létezik. Fölnézett, és a pápai címer mögött meglátta a kulcsokat, és megnyugodott. A dolgozószobából a kis kertre nyílt az egyik ajtó. Kimentek az olaj- és fügefák alá egy reneszánsz árkád elé. Az árkád alatt antik szobortöredékek és egy márvány feltámadt Krisztus állt. A kert közepén álló szökőkút csobogása elnyomott minden más hangot.
P. Horváth Tamás: Tündérváros, Prae.hu–Palimpszeszt, 2014, 133.