A Fidelio díját a színész zsűri döntése alapján ítélték oda a legjobb 30 év alatti színészeknek. Az elismerést megkapta a Miskolci Nemzeti Színház Bródy Sándor: A tanítónő című darabjában nyújtott alakításáért Lovas Rozi is.
(Az MTI híre)
*
Őze Áron: Igen, tehát annyira erős, annyira éles, már-már kabarészerű karaktereket láttam a közegben, akik a tanítónőt körülveszik, hogy igazság szerint volt bennem egy olyan érzés, hogy ennyire értelmes, bizonyos értelemben tiszta nőnek egy ilyen közeget ott kell hagyni a francba…
Közönség: Hova? Hova?
(Szakmai beszélgetés A tanítónő című előadásról a Pécsi Országos Színházi találkozón, 2014. június 13-án)
*
Nekem például éppen az ön káplán-alakítása teszi igazán élővé, mai történetként érthetővé ezt az előadást. Ebből érezni meg, mit tehet a hatalom a neki kiszolgáltatott emberrel. Hogy mit jelent, ha nincs kontroll.
Kocsis Pál: Tudtam, miért kér engem erre Gábor, merre akarja vinni a történetet. Én ezt a szerepet valamikor régen már játszottam, de ez a mostani semmiben nem emlékeztet arra. Akik most együtt vagyunk a tárgyalási jelenetben, amelyben törvényt ülünk Tóth Flóra felett, mindegy, hány mondatunk van, és van-e poénunk, ez nekünk mindig élmény. Igazi, közös munka lett, amit emlegetünk, amiből idézgetünk. Ez a miénk úgy igazi színházi közösség abban a jelenetben, ahogyan annak lennie kell. Nemcsak a szakmaiság tart össze bennünket, de mindig van benne vibrálás is. És ez Gábor találmánya. Az, hogy ezt bevállalta és megengedte nekünk, azzal azt is megmutatta, hogyan kellene merni gondolkodni a színházról. Igazságtalanság lenne azt gondolni, hogy csak miattam sikerült. Olyan élményem ez, amelyből szakmailag is tanultam.
(Interjú Kocsis Pállal, Észak-Magyarország — a kérdés és a válasz a Rusznyák Gábor rendezte A tanítónő című előadásra vonatkozik)
*
Rusznyák Gábor rendezése azonban nem hezitál kiemelni a drámából azt, ami ma is érdekes lehet: hogyan tiporja el a hatalom az ideológia nevében az embert, a hivatástudatot, a szakmaiságot, hogyan lesz az önzés úrrá a közösségen, miközben hangzatosan az ellenkezőjét hangsúlyozzák.
(Ugrai István kritikája A tanítónő című előadásról, a 7 óra 7 portálon)
*
FLÓRA: Odahaza falun egy öreg zsidó mellett laktunk. Két kecskéje volt, fehérek, szakállasak, mint ő. Azokból élt. Néha meg furulyaszó mellett rongyot vett, pakfongyűrűt árult. Amikor Budára tanulni fölmentem, az öreg kecskés zsidó azt mondta: lányom, ha sok-sok keresztény uraságok között leszel, kint urak között élni fogsz, hagyjad magad dobatni, tiportatni, úgy lesz belőled ember. Most ez jutott eszembe, most hagyom. Tessék!
(Pillanatnyi csend.)
KÁPLÁN: Nem fog meglágyítani bennünket a gyűrűs izraelita új bibliájával.
(Bródy Sándor: A tanítónő)
*
Miben mond mást most a darab, mint 1908-ban?
Rusznyák Gábor: Akkor forradalmi hangulata is volt, teljesen felkavarta a társadalmat. A baloldaliak kiálltak mellette, mások tüntettek ellene. Betiltották, majd játszották, de kiállta az idők próbáját. Azt mondanám, olyan ez a darab, mint Ibsen Nórája, jelentős nőalak áll a középpontjában. A szóhasználat ugyanaz, de kerülni kell a direkt párhuzamokat. Nagyon nehéz ezt elérni, hiszen az elmúlt húsz évben az összes jelentős szót el- és kihasználták a politikusok, nehéz, hogy ne magyarázzanak bele olyat, amit nem is akartunk. Mi most nem ítélkezünk. Egy történetet mesélünk el, ahol mindenkinek igaza van, legalábbis azt hiszi. Azért teszi, amit tesz, mert biztos benne, hogy jól teszi.
(Interjú Rusznyák Gáborral A tanítónő bemutatója előtt, Észak-Magyarország)
*
Meglepetésként érte a többszörös siker, különösen az, hogy két országos válogatásban is kiválasztott lett a darab, a POSZT-on és a Városmajori Színházi Szemlén is szerepel?
Rusznyák Gábor: Ezek mindig szerencsés együttállások következményei. Egyszer csak megtalál egy szerep egy színészt, egy próbafolyamat mámorosan könnyen jön, a darab közönségsiker lesz, és véletlenül odafigyelnek rá, akik ilyesfajta válogatással foglalkoznak. Őszintén megmondom, hogy voltak ennél számomra fontosabb munkáim is, amelyek észrevétlenül merültek el a feledés porában. Most persze örülök. A színészeknek hihetetlenül fontos, hogy a napi előadás utáni tapson túl is visszajelzést kapjanak: fontos, kiemelkedő, amit csinálnak.
(Mátraházi Zsuzsa interjúja Rusznyák Gáborral)