Szemünk a legautonómabb szervünk. Érthető, hiszen figyelmének tárgya okvetlenül mindig kívül helyezkedik el. A szem nem láthatja magát, csak tükörben. Az utolsó, ami becsukódik, amikor a test elalszik. Nyitva marad, ha a test megbénul vagy meghal. A szem akkor is regisztrálja a világot, amikor nincs rá különösebb oka, és minden körülmények között ezt teszi. Kérdés, miért?
Joseph Brodsky: Velence vízjele (részlet), Hetényi Zsuzsa fordítása
Tyoptex, 2008, 100–101.