Dora huszonöt éves volt és lázadó. Szakított apjával, aki a geri rabbi haszidja, titkára, gondnoka és mindenese volt, s aki felesége halála után újraházasodott. Szakított apja haszidizmusával, és a maga modern zsidóságának útját akarta kitaposni. Héberül akart tanulni és rendszerezetten megismerni vallását, kultúráját. Kafkának haszid történeteket mesélt, és bevezette őt a mindennapok zsidóságába: a hétköznapok és az ünnepek szokásrendjébe.
Dora függetlensége, szabadsága, a családi nyomással szembeni ellenállása is mély benyomást tett Kafkára. El tudta hitetni vele, hogy ő is képes a családjától távol saját életet élni. Bizalmat tudott önteni belé, ellátta és gondoskodott róla. Mindketten lázadtak a polgári életforma, a tradicionális családi elvárásrendszer, a készen kapott szerepek ellen.
Felicét elvenni, mondta Dorának Kafka, és polgári házasságot élni olyan lett volna, mint elfogadni egy hazugságot, ami Európa maga. Felice átlagos életet akart: kényelmes otthont, szép jövedelmet az azbesztgyárból, melyben Kafkának részesedése volt, jó ételt, lefekvést tizenegykor, központi fűtést: a német ideált, a normalitást, az Alles in Ordnung világát — fogalmazott Kathi Diamant, aki Kafka utolsó hónapjairól részletesen ír névrokona, Kafka utolsó szerelme életrajzában. Amikor megszoktam a prágai busz rázkódását, próbáltam minden fontos tényt feljegyezni és memorizálni.
Dora Berlinben heteken át várta Kafkát, s közben megfelelő szobát is talált a Steglitz Rathaus csendes környékén, zöldövezetben, villamossal félórányira a városközponttól. A lakás közel volt a Dahlem Kertészeti Iskolához is, ahol Kafka órákat akart venni.
Kafkában Dora valami olyasmit ébreszthetett fel, amit a korábbi nők nem tudtak. Bizalmat érzett iránta, vágyat és lelki rokonságot: olyan erőt, ami neki is erőt adhat. Dora a nyugati kultúra után vágyakozott, míg Kafkában érzelmei és érzéki vonzalma mellett kíváncsiságot ébresztett a lány keleti zsidó háttere. Müritzből Prágába hazatérve imaszíjat akart, és a család imakönyvét is magához vette. Augusztusban testvéréhez, Ottlához utazott vidékre, aki két gyerekével Schelesenben tartózkodott, s csak szeptemberben ment vissza Prágába.
Bár félt a családtól, tüdőbajától, az intenzív együttléttől és az összeköltözéstől is, 1923. szeptember 21-én, egy nappal jom kippur után — mintha az Engesztelőnap feloldozást hozott volna szüntelen bűntudata alól, hogy önmaga akar lenni, a saját útját járni és nem a családja által neki szánt utat — táviratozott Dorának és elindult hozzá Prágából Berlinbe, hogy megpróbáljon önálló életet élni és felnőtt kapcsolatot létesíteni vele.
Mindkettejüket foglalkoztatta a szabadulás gondolata — a lázadás az antiszemitizmus fenyegette európai zsidó léttel szemben, a palesztinai letelepedés —, mintha az Európával való szakítás éppoly nélkülözhetetlen lett volna felnőtté válásukhoz, mint a családjaiktól való eltávolodás. Ugyanezt a lázadó szellemet szerette meg Kafka Milena Jesenská-Pollakban is, a fordítóban, akivel korábban állt szerelmi kapcsolatban. Dora család elleni lázadása mellett mélyen ismert, de szabadon értelmezett zsidóságával is vonzó mintát jelentett. Dorával Kafka olyasmit tapasztalhatott meg, amit mással korábban soha. Minden vonzotta benne: nőisége és energikussága, gondoskodása és önállósága, vallási tájékozottsága és szabadelvűsége, racionalizmusa és haszid háttere, politikai tájékozottsága és cionista elkötelezettsége egyaránt.
Dora kivette a lakást a külvárosi Steglitzben, a Miquelstraße 8-ban, és bár formálisan fenntartotta ágyát a Charlottenburgi zsidó árvaházban, ahol dolgozott, idejét jórészt Kafkával töltötte, illetve róla gondoskodott. Felismerte, hogy a palesztinai út realitása Kafka betegsége következtében csekély: hosszabb távra kell Berlinben berendezkedniük.
Míg korábbi, sikertelen kapcsolatainak hírét könnyen osztotta meg barátaival, Dorával kapcsolatos örömeiről Kafka nehezen vagy egyáltalán nem tudott írni. A látogatóba érkező barátok azonban láthatták az idillt. Kafka keveset mozdult ki, otthon dolgozott, vagy a környéken sétált. Bár a rohamos infláció miatt néhány hónappal később költözniük kellett — a Grunewaldstraße 13. alatt béreltek két szobát egy kis villában — kettejük kapcsolatát mindez nem érintette. Novembertől hetente néhányszor Kafka is bejárt Dorával a városba a Zsidó Tudományos Intézetbe. Míg Dorát a halacha, a zsidó jog érdekelte, Kafka Guttmann professzor Talmud- és Torcziner professzor aggada-óráit látogatta. Szenvedélyesen hallgatta Dorát is, aki közös életük részévé tette a gyerekkorában megtanult imákat, dalokat, haszid történeteket. Dora jiddis- és hébertudása is imponált neki, aki évek óta küzdött a hébertanulással.
Egyszer egy kislánnyal akadnak össze a játszótéren, aki elveszett babáját siratja. Kafka mélyen megrendül a kislány bánatán, azzal vigasztalja a gyereket, hogy a baba csak elutazott, s hogy biztosan ad majd életjelet. Megbeszélik, hogy másnap ugyanitt találkoznak, Kafka hazamegy és levelet fogalmaz a baba nevében. El kellett utaznia — írja — világot látni, mert korábbi élete túl szűk volt már számára, ne nyugtalankodjon hát a kislány, jelentkezik még. A kislány várja az újabb levelet, s Kafka másnapra azt is megírja. A baba új barátokat szerez — számol be életéről —, és a kislányt is biztatja, hogy tanuljon, olvasson, barátkozzon, ismerkedjen a világgal. Három héten át minden nap találkoznak a steglitzi parkban, és Kafka minden nap új levéllel érkezik. A kislány végighallgatja a beszámolókat, láthatóan egyre kevésbé fáj neki a baba elvesztése. Az utolsó levélben arról ad hírt a baba, hogy családja van, saját otthona, férjhez ment és gyereket szült, ne várja hát a kislány, nem tér már haza. Mintha Kafka saját vágyait, elmúlt hónapjait és jövőképét, felnőtté válását fogalmazná meg e levelekben; mintha magát biztatná, hogy mindez lehetséges. De miközben tudatosan törekszik az önálló, felnőtt életre, s talán a családalapítás is megfordul a fejében, mert sejtheti, Dora előbb-utóbb szülni akar, a neurózis ellenerői is működnek, és gyerekkora óta vele növekvő szorongásaival is küzdenie kell.
Dora a Berlinben született elbeszélést, a szüntelen fenyegető hangokat halló, föld alatti menekülőjáratait lakályossá berendező állat történetét, Az odútolvasva döbben rá, mint jelent Kafkának közösen megteremtett életük, az otthon, az együttlakás, s mit jelent a szorongás a betegség fenyegető elhatalmasodásától. A rohanó infláció, a nyugtalanító hírek a müncheni sörpuccsról, melyet a steglitzi főtér sajtóházának kirakatában kitűzött újságok címoldalán olvashattak, a szülei által akadozva küldözgetett pénz — noha saját nyugdíja volt — és a hideg tél megviselte Kafka egészségét: állapota romlott, de nem akart visszatérni Prágába annak ellenére, hogy 1924 februárjában ismét költözniük kellett.
A korábbiakhoz hasonlóan zöldövezeti környezetben lévő zehlendorfi lakásban — mely ismét Dora körültekintő választásának volt köszönhető — a lázasan ágyban fekvő Kafka rávette Dorát, hogy égesse el bizonyos kéziratait, beleértve egy színdarabot és az elbeszélést egy rituális gyilkosság vádjával indult odesszai perről. Dora azonban nem égetett el mindent: a naplók kézirata megmaradt.
Nem sokkal ezután Kafka nagybátyja, Löwy doktor járt náluk látogatóban, és unokaöccse állapotát látva azonnal határozottan intézkedett: kórházi beutalást javasolt.
Március 17-én a barátja betegsége miatt Berlinbe utazó Klopstock és Dora kikísérte Kafkát a főpályaudvarra, ahonnan — egy általa fordított zenés Janáček-darab, a Jenůfa színházi bemutatóján a városban tartózkodó — Brod vitte vissza beteg barátját Prágába. Dorát Kafka nem akarta kitenni annak, hogy családjával találkozzon.
Prágában Kafka riasztó tünetekről számol be Klopstocknak: bizonyos folyadékok, elsősorban gyümölcslevek ivása esetén, torka hátsó falán égő érzést tapasztal. Klopstock, a tüdő- és mellkasi problémákra specializálódott orvostanhallgató megrémül: pontosan tudja, mit jelent, ha a tuberkulózis a gégére is átterjed, és azt is tudja, hogy barátja is tisztában van a veszély növekedésével.
Három heti prágai tartózkodás után április 5-én Kafka nagybátyja közreműködésével az ortmanni Wienerwald Szanatóriumba kerül, a bécsi erdőbe. Nem akarja Dorát kitenni az utazásnak, kéri, hogy ne jöjjön, Dora másnap mégis megérkezik. Klopstockkal konzultálva elégedetlen az orvosokkal, akik nem akarnak egyértelmű diagnózist adni, és bizonytalanok a gyógyszeres kezelésben, noha Klopstock világosan látja és jelzi is, barátjának milyen gyógyszereket kellene kapnia.
A négyórás autóutat Bécsbe egy nyitott Benzben kell megtenniük. Dora elképedve nézi az autót, amin a beteget szállítani fogják, s amennyire képes, útközben testével óvja a hideg szembeszéltől.
Kafkát április 10-én átszállítják a Bécsi Egyetemi Klinikára, Hajek professzor osztályára. Gégeproblémája következtében nem tud enni, idegekbe szúrt alkoholinjekciókat kell kapnia. Dora kéri a családot, hogy a helyzet komolyságára való tekintettel valaki jöjjön közülük Bécsbe. A beszéd Kafka számára egyre nehezebbé válik, a hangszálai közt áramló levegő mintha éles kés volna. Alkalmanként néhány szót, mondatot vet inkább papírra, így kommunikál. Rá nem jellemző módon publikálni akar, hogy kórházi számláinak kiegyenlítését ezzel is könnyítse. Utasítást ad Brodnak, hogy ajánlja fel a Prager Pressének nemrég születettJosefine, az énekesnő, avagy Az egerek népecímű elbeszélését, mely meg is jelenik a lap húsvét vasárnapi kiadásának irodalmi mellékletében.
Az osztrák főváros egyetemi gégészeti intézete, bár a legkiválóbbnak tartják, Hajek professzor igazgatása alatt inkább hasonlít katonai intézményre, mint kórházra. Szigorú látogatási idő, rend, fegyelem, megfelelő gyógyszerek, szakszerű kezelés. A tüdőbetegek halandósága azonban így is rendkívül magas. Kafkát megviseli, hogy a hozzá hasonló tünetekkel küzdő szobatársai közül többen végleg eltűnnek. Dora a városban, a Hotel Bellevue-ben bérelt szobában először ír levelet Kafka szüleinek, beszámolva Franz állapotáról, aki, amikor ereje engedi, maga is tájékoztatja apját és anyját.
Barátja romló hangulatáról hallva Brod riadóztat mindenkit, akit csak tud, beleértve Franz Werfelt, aki ismert és sikeres íróként levélben önálló szobát kér az intézetigazgatótól Kafka számára, amit Hajek élesen visszautasít.
Felix Weltsch is segíteni próbál. Ő ajánlja a kierlingi Dr. Hoffmann szanatóriumát Klosterneuberg mellett, Bécstől félórányira, ahol egy híres tüdőspecialistáról hallott. Dora kiutazik Kierlingbe, az erdő közepén lévő szanatóriumba: a környezetet, az intézmény derűsebb hangulatát látva Kafkával együtt úgy döntenek: elfogadják Weltsch javaslatát. Hajek tiltakozik: a beteg állapotát gyógyszerekkel sikerült stabilizálni — nyelni tud, megszűnt a torokégése —, másrészt a szanatórium nem képes olyan gyógyszeres ellátást biztosítani, mint a klinika, a barátok és Dora azonban hajthatatlanok.
Kilenc nappal korábbi utazását követően Kafkát átszállítják a Hoffmann-szanatórium déli fekvésű szobájába.
Május 2-án a bécsi pulmonológust, doktor Becket hívják ki Kafkához. Dora kétségbeesetten pénzt kér Franz nővérétől, Ellitől. Mint írja, egyszeri vizitre kell csupán. Beck alkoholinjekciót ad a gégefőidegbe, és másnap, értesülve arról, hogy a kínzó tünetek visszatértek, Neumann professzorral konzultálva telefonon, sürgős prágai beutalást javasol. Dora nem mondja el senkinek, amit megtud. Miután Dora hajthatatlan, és nem is hivatalos képviselője a családnak, Beck Weltschnek ír, jelezve, hogy nem jósolnak három hónapnál többet a betegnek. Dora Klopstockot hívja, másik szakvéleményt akar, nem akar tudomást venni a végzetesnek tűnő fejleményekről.
Klopstock félbeszakítja tanulmányait és jön. Útját a Kafka szülők finanszírozzák, de mint Dora megnyugtatja őket, jelenléte megtakarítással is jár, így csak az éjszakai ügyeletért kell fizetniük, a szakorvosi kezelésért nem. Klopstock a fiatal Tschiassny professzort kéri konzulensnek, aki szintén lelkesen utazik Kierlingbe. Megtiszteltetésnek érzi, hogy Kafkát kezelheti, és sikerül is két napra lejjebb vinniük a beteg lázát.
Kafka anyja, Julie, mintha a nyugtató levelek ellenére megérezné fia romló állapotát, szintén jönni akar. Franz, Dora és Klopstock egyaránt igyekszik távol tartani, biztatva, hogy a nyugodt környezet, az erdei levegő, a tavasz közeledte jó hatással van Franz állapotára.
A nagybácsit, Löwy doktort azonban nem tudják távol tartani. Látva a szanatórium körülményeit, professzionálisabb ellátást szeretne biztosítani unokaöccsének, és prágai áthelyezést javasol. Nagy megkönnyebbülésükre szolgál, amikor belenyugszik, hogy Franz, legalábbis időlegesen, Kierlingben kíván maradni.
Klopstock a fájdalom csillapítását tudja csak biztosítani, a beteg állapotának romlását nem képes megállítani. Kafkát azonban időlegesen más foglalkoztatja. Dora tiltakozása ellenére levelet fogalmaz Herschelnek, Dora apjának, aki négy éve nem látta lányát. Mint írja: „bár nem gyakorló zsidó, legalábbis abban az értelemben nem, ahogy leendő apósa gondolná, bűnbánó, aki keresi a visszautat, s ezért talán remélheti, hogy befogadják egy ilyen istenfélő ember családjába.”
A pavianicei Herschel, kézhez kapva a tisztelettudó levelet — melytől az addig kétkedő Dora is csodát remélt — a geri rebbéhez fordul tanácsért, az egyetlen autoritáshoz, akinek döntésére saját meggyőződése szerint hagyatkozhat. A kórházban fekvő tüdőbeteg kérését mérlegelve, aki egy fedél alatt lakik a lánnyal, akinek kezét apjától megkérte, a hívei által csodarabbiként tisztelt Mordechai Alternek nem volt sok mérlegelnivalója: nemet mondott.
Dorát nem rázta meg különösen a hír, de Kafka vereségként élte meg az apa elutasítását, állapota tovább romlott. Nem tudott nyelni, enni és inni fuldoklás nélkül. Dora igyekezett távol tartani Kafka szüleit, akinek látogatásától mindketten tartottak. Ahogy az evésben, ivásban egyre kevesebb öröme telt, figyelme egyre inkább a virágokra, a szanatóriumot körülvevő orgona- és galagonyabokrokra esett, a pünkösdi rózsákra s a teraszon a petúniákra. Ki az, aki Kafkáról azt állította, hogy aszkéta volt? — kérdezte később Dora. „Érzéki volt, mint egy kis állat — vagy mint egy gyerek.”
Június 2-án Kafka levelet fogalmazott szüleinek, akik meg akarták látogatni. Apja, mint férfias darabossággal írta fiának, szívesen meginna már vele egy sört. Kafkát boldoggá tette apja közvetlensége. Válaszlevelében ő is ironizált, mondván, hogy sört javasló apja leveléből érzékeli, nem sokra tartja az előző évi szüret termését, de kérte szüleit, hogy miután csak suttogva tud beszélni, inkább egy későbbi alkalommal jöjjenek.
A Hoffmann-szanatórium vezetése, miközben Kafka állapota rohamosan hanyatlott, nap mint nap arra próbálta rávenni Dorát, hogy szentesítse kapcsolatát Kafkával. Dora úgy érezte, Franz e sürgetésben baljós jelet láthat, ezért védekezni próbált. Közben Kafka egyre nehezebben nyelt, se enni, se inni nem tudott, fájdalmai enyhítésére morfiumot követelt, majd arra próbálta rávenni Klopstockot, hogy vessen véget szenvedéseinek. Megállapodásuk szerint Klopstocknak el kellett küldenie Dorát a vég pillanataiban, hogy ne viselje meg őt, ezért június 3-án a Kafka által apjának írott levéllel postára küldte a lányt.
Az életrajzírók által ismert vég ekkor következett be. A csokorral visszaérkező Dorát, aki legalább virágillattal akart kedveskedni napok óta se enni, se inni nem tudó szerelmének, Kafka félig öntudatlanul felkönyökölve még üdvözölni próbálta, vagy tán megszagolni a virágot, de visszahanyatlott párnájára — írják Dora és Klopstock nyomán.
Prágába érve sokáig tekergett a busz. Épp ideje volt már, hogy megérkezzünk, az utazás közbeni olvasástól és jegyzeteléstől hányinger környékezett. Nem tudtam letenni Diamant könyvét, melyet most elcsomagoltam a laptoptáskámba. Zsebre vágtam a Moleskine füzetet, s míg az állomásra értünk, azon tűnődtem, hogyan történhetett. Bíztam benne, hogy a Prágában töltött idő talán közelebb visz a rejtély megoldásához. A buszpályaudvarra érve a félig fedett térben a buszok kipufogófüstje a szellőzőkön át az utastérbe is beszivárgott. Hirtelen sűrűnek éreztem a levegőt, és türelmetlenül törtem az ajtó felé.
Részlet a Noran Libro Kiadó gondozásában
az Ünnepi Könyvhétre megjelent regényből
Megjelent a Műút 2014045-ös számában