A hideg kövön
meg kéne keresni Láz Jankát valahogy.
nem tudom, hol kezdeném, már ha kezdeném.
elővenném a hátsó polcról, a könyvek
második sorából. ott kazlakban álltak
nichtvordemkindileg veszélyes kontentek,
például Apollinaire, hogy mást ne mondjak.
hát ja, nem valami felhőtlen gyerekkor,
hogy orgiákat képzelsz az osztályteremben,
este a Kriszta kordnadrágjára gondolsz.
hogy’ peckelnéd ki a száját, ha úgy van.
sosincs úgy. sosincs sehogy. az egyik később sírt,
a másik hallgatott. Janka csak térdelt a
hideg kövön, Vas utca, egy szoba, konyha,
közös vécé a gangon. aztán elhagyott.
Nincs háború
nem géppuska. valaki klopfol odakinn.
szép karaj. egy tökéletes párkapcsolat.
ilyen lehet a heroin is, ha abdem
lakásán veszed. abdem jemenből jött és
nagy szüksége volt a pénzre. rendszerint a
parlamenti belépőjével mérte ki
a szinte mindig tökéletes pakkokat.
végtelen ták, és sehol az apró titik.
sajnálom, nincs háború. a nonsztop éppen
zárva. január egy, a kutyaszarató tér
is alszik, finom utalásféleképpen
egyebek mellett rád, a szabályainkra,
az álmos vacsorákra. a soha el nem
hagyható, gemütlich biztonsági sávra.
Egy rossz krimi címe
megjött a lány, akit úgy hívtál, Mániás.
hideg jött vele, zsebében fájós fogak.
az ingét mozdulatokból rakják össze
minden éjjel a szorgos kis élősködők.
amikor elkezdted Mániásnak hívni,
karácsony volt, az erkélyen álltunk, cigi,
és félórája csak az apjáról beszélt.
hogy egyik napról a másikra történt, meg
hogy azóta se, és habzani kezdett a
szája. elnézést kért, leült a sarokba,
és úgy tett, mint aki játszik. a Mániás
a babaházban. ez egy rossz krimi címe.
aztán megkérdezte tőlem, leszophat-e,
és elhittem, hogy lehet egy női név is.
Megjelent a Műút 2014044-es számában