Légnyomás

Kószálok a világban. Valójában nem azért, mintha keresnék valamit… hanem hogy megszabaduljak mindattól, ami csak elromlana… ha maradnék. Biztató kezdet, nem igaz? Próbálom elképzelni, hogy ketten beszélgetünk. Az az érzésem, nem is tudom… hogy ha képes volnál beszélni, nem is beszélgetnénk. Akkor volt ilyen a helyzet, mielőtt elmentem innen.

„…a jövő archívumainak nincs más esélye, mint levonulni a föld alá.”

„az őrült csavargó és az Idő angyali homokos naplopója ismeretlenül is lejegyzi itt ami talán még elmondandó a halált követő időszakban”

„ahol villanyozottan ébredünk a kómából saját lelkünk repülőgépeink bömbölése ébreszt fel a tető felett húznak el angyali bombákat jöttek ledobni a kórház megvilágosul képzelt falak beomlanak Ó csupacsont légiók egykettő ki innen Ó irgalmas csillagflitteres sokkja az örök háború beköszöntött Ó győzelem dobd le alsóruhádat szabadok vagyunk”

 

i
Kószálok a világban. Valójában nem azért, mintha keresnék valamit… hanem hogy megszabaduljak mindattól, ami csak elromlana… ha maradnék. Biztató kezdet, nem igaz? Próbálom elképzelni, hogy ketten beszélgetünk. Az az érzésem, nem is tudom… hogy ha képes volnál beszélni, nem is beszélgetnénk. Akkor volt ilyen a helyzet, mielőtt elmentem innen.

ii
Morajlik, bazmeg, bora, vágd oda a kis csónakot, vágd hozzá a sziklához, soha ne érjen el ide a szigetre, boruljon föl, fulladjon meg, ha rajtam múlik, nem múlik rajtam semmi, mit befolyásolhatok én, semmit se befolyásolhatok, a kis csónak tavasszal jön, ha a bora már nem háborgatja a vizet, ha a hullámok már nem tudják odalökni a sziklához a kis csónakot, Elena jön benne, a halál jön benne, a kéj jön benne, a saját vágyaim halállal, vérrel, a saját véremmel, az ő vérével keveredő undora jön, a szerelem jön, a magányom öl meg, a magányom jön szembe, én jövök a kis csónakban kora tavasszal, borítaná fel a bora, csapódnék a sziklához, soha ne érnék a szigetre, ne nyúlnék annyiszor magamhoz Elenára gondolva. De Elena jön, kora tavasszal, begyújtom a kis petróleumlámpát, beállítom az üvegeket, meredek rájuk, mered a farkam, Elenára gondolok folyton, magamat látom az üvegekben, ahogyan forognak, köröznek, körbe-körbe, mantrázom, magamat látom bennük, beállítom a szerkezetet, a közeli szigetről érkező hajók, a kis csónakok, Elena csónakja, én magam a csónakban, közelít a szigethez, én is közelítek a szigethez, önmagamhoz közelítek, beállítom nap mint nap a szerkezetet, hogy a fényt szórja, lássak idetalálni, Elena lásson idetalálni, ha fel nem borítja csónakját a bora, oda nem bassza a sziklához, magamat basznám a sziklához, hogy basszam magam a sziklához, ki basszon a sziklához, bámulom a tengert, sivítanak a sirályok, mint angyalok bömbölése, sívítanak végeérhetetlenül, lüktet a sivításuk a fejemben, angyalok-e vagy a sirályok, még életben vagyok, mindjárt tavasz, jön Elena.
Minek jössz már megint, apánkat ápolni, enegem szeretni, ne szeress engem, én sem szeretem magam, apám, döntsd el, akarsz-e még élni, minek kínlódsz ott fönt a szobában, minek mindennap ugyanazokat a mozdulatokat végigcsinálni, az ágytól az asztalig, Elenára vársz te is, csak Elenára várunk, Elena nemsokára jön, apám, dögölj már meg, ha élni akarsz, miért nem élsz, csak Elenára várunk, te is csak Elenára vársz, nem élsz te, Elena él helyetted, én se élek, apám, Elena éltet, a csónakját most se fogja a sziklákhoz verni a bora. A levest a szádba meri, szürcsölöd a levest, kisgyerek vagy te, apám, utánaosonsz a kamrába, űznéd ki belőle a démont, kit akarsz te kiűzni, tudod is te, ki lakik Elenában, mit akarsz te Elenától, mit tudsz te róla, milyen démon lakik benne, miről beszélsz, miről beszél Elena, mikor rajtakapod a kamrában. Elena egy percig se bírja, magához nyúl, nem tudja a levest a szádba adagolni, lassú vagy, apám, gyerek vagy te, apám, Elenában gyorsabb a vágy. Vedd le az inged, Elena, ülj a tükör elé és nézd magad, látod mennyire gyönyörű a vállad, húzd le róla az inged, látod a vágyat a szemedben, látod benne a szemem, a szememben a vágyat, a saját vágyad látod a szemedben, az én szememet látod, gyűrd a levetett inged a combjaid közé, érzed, ahogyan csinklandoz, érzed, ahogyan belédhatolok, ki van benned, Elena, kit kell kiűzni belőled, én vagyok a démon, apám, engem űzz ki Elenából, űzz el a szigetről, azért jöttem ide, elűztem magam, száműzött, azért menekültem magányba, magam elől menekültem, magamba menekültem, nem tud az ember maga elől menekülni, miért jössz, megint érezz magadban, benned érzem magam, magamba hatolok, magam vagyok a szigeten, te vagy, Elena, a magány, apám, gyerek vagy.
Vedd elő a szekrényből a fekete csipkés ruhát, a molyok rég kirágták, dehogy rágták ki, érzed a tapintását, milyen finom, a molyok kirágták, a vágyaimat rágják a molyok, minek mindig ez a patetikus felhang, gyere inkább, markold a fenekem, körözz Elena, körözz, mint a petróleumlámpa körül az üvegek, magamat nézem bennük mindig, körözz, lássam meg magamat benned, magamhoz nyúlok, rajtam van a fekete, molyrágta ruha, nem rágta ki semmiféle moly, gyere, nyúlj a combjaim közé, forogj még, Elena, nem látom még magamat benned, körözz, hallod, hogy vinnyognak a sirályok, mik ezek, angyalok köröznek a világítótorony körül, a sirályok, csak gyere és nyúlj a combjaim közé, angyalok köröznek, magamat látom bennük, felszaladok körbe a világítótorony lépcsőjén, magamat látom a petróleumlámpa körül a tükrökben, az angyalok vinnyognak lüktetve, a sirályok sípolnak, magam vagyok Elena, a bora odavágta a csónakod a sziklákhoz, dehogy vágta oda, gyere, nyúlj már a combjaim közé, Elena, te körözöl a világítótorony körül, ki vijjog így, a sirályok vagy az angyalok, ki van benned, Elena, apám, űzz ki Elenából. Gyerek vagy te, apám.
Nincs kint, semmi sincs kint, csak a sirályok vagy az angyalok vijjognak, Elena húz magába, én vagyok Elenában, magamban vagyok, elhagyom magam, Elena én vagyok, soha nem lehetsz olyan, mint Elena, gyere bújj belém, markold a fenekem, lüktess bennem, az ismétlődésbe rejtőzöm, a lüktetésbe és a kielégíthetetlen vágyaimba rejtőzöm, Elena, kielégíthetetlenek a vágyaid, gyere, bújj belém, kint a végtelennek tetsző tenger, angyalok vijjognak, a sirályok köröznek a világítótorony körül, körbegyalogolok a világítótorony csigalépcsőjén, nézek le, a sziklákon fekszem szétloccsant fejjel, az agyvelőmet csipegetik a sirályok, az angyalok csipegetik az agyvelőmet, a fejemben vijjognak a sirályok, ismétlődik az élet, az imétlődő élet bukásában találok magamra, visszatartott lélegzetemben próbálom megérteni saját eredetem, mindegy, csak gyere, bújj belém, hagyd azokat a sirályokat, űzd ki a fejedből az angyalokat, mivel etetnéd a sirályokat, az agyvelőddel nem laknak jól az angyalok, itt köröznek a világítótorony körül, markold a fenekem.
Hallgass, rádión beszélek, miféle rádión, miféle hullámok, milyen rádióhullámok segítenek, halló, 0090091822360, a szél 92 fokos, milyen szél, a szél a viágítótornyon kívül, a szél bennem, milyen szél, a szél 92, a láthatóság 32, mit látsz, minek nézel te engem, látsz te engem egyáltalán, mit látsz, magadba nézel, minek nézel magadba, téged nézlek magamban, figyellek, minek nézel te engem, magamban 32 a láthatóság, a légnyomás 30,24, milyen légnyomás, bombák csapódnak be, magas a légnyomás, miféle bombák, bombák hullanak, kivilágosodnak a kórház falai, milyen kórház falai világosodnak meg, milyen falak, beomlanak a falak, milyen falak omlanak be, bennem vannak falak, bombák hullanak bennem, a falak beomlanak, a világítótorony körül, nem látnak az angyalok, a sirályok vijjognak, felmegyek, begyújtom a lámpát, begyújtom a petróleumot, az üveglapok forognak körülötte, forogj te is körülöttem, Elena, miért nem forogsz körülöttem, begyújtom a lámpát, fönt, a világítótorony tetején, felmegyek körbe a csigalépcsőn, hogy láss, Elena, látlak, kit látsz te, Elena, itt vagyok, gyere, bújj belém, bombák zuhannak, a kórház falai körül az angyalok süvítenek, a légnyomás a fejemben 30,24. Milyen légnyomás, halló, Szent, hallottad a jelentést, hallod a jelentést.
Gyere, apus, megetetlek, mivel etetsz te engem, mit adsz te a számba, mivel etetsz, gyere papus, egyél, muszáj, a lázad magas, papus, 38,2 a lázad, egyél, vigyél az asztalig, már az asztalig sem tudsz egyedül elmenni, minek élsz te még, apám, Elenával viteted magad az asztalig, vigyél az asztalig, csak lassan, magas a láza, papus, nem kell engem etetni, mivel etetsz, mit szedsz a számba, minek etetsz, nem kell engem etetned, Elena, csak vigyél az asztalig, add a kezembe a Solingent, milyen Solingent, a kést, Elena, a kést add a kezembe, minek a kés, papus, apám, minek a kés, a csalánt összevágni, milyen csalánt, a csalánt jól összevágni és leönteni forró vízzel. Add a kezébe a Solingent, Elena, én vagyok a csalán, apám, engem vágj össze, vágj össze apám, és önts le forró vízzel.
Megterítettem neked, elővettem a legszebb porcelán étkészletet, minek terítettél nekem porcelán étkészletben, minek a porcelán étkészlet, ünnep van, milyen ünnep, mit ünnepelünk, nekem minden nap ünnep, amikor itt vagyok a toronyban veled, magad vagy, Elena, én nem vagyok a toronyban, csak te vagy a toronyban, mit ünnepelsz, nélkülem ünnepelj, az angyalokat figyeld, hogy köröznek a világítótorony körül, csukd be az ablakot, Elena, bejönnek a sirályok, dehogy jönnek be a sirályok, csak angyalok köröznek a világítótorony körül. Vedd fel a zakód, felvehetnéd a zakód, minek vegyem fel ebben a melegben, ünnep van, mit ünneplünk, minek vetted fel ezt az átlátszó, fekete selyemruhát, kirágta a moly, dehogy rágta ki a moly, nem tetszik, vegyem le, nekem tetszik, nekem tetszik, nekem tetszik, kinek a fejét akarod te elcsavarni, Elena, a te fejed, a fejemben köröznek az angyalok, megtörténhet ma a szerelem, milyen szerelem, Elena, a fejedben angyalok köröznek, kinek a fejét akarod elcsavarni, te angyal.