A tata azt mondja, „Én egy nagy here vagyok”.
A mama halála óta apám brómos teát itat vele, noha már előbb is kellett volna, ha egy kicsit jobban figyeltünk volna a mama beszédére. A kiskatonákkal is ilyen teát itatnak a kaszárnyákban, ezt az egyik haveromtól tudom, akinek állítólag pigmenthiányos farka van, és szakács, bár az a helyzet, nekem sok szakács ismerősöm van. Újabban a kör kibővült egy cukrásszal is, de a barátom, aki nő, mióta fogyókúrázik, ő is folyamatosan sütiket és tortákat készít, amiket a pasijának kell megennie. A cukrász nem a szakmájában dolgozik, és csak háromszor találkoztam vele, pedig, ez nem kérdés, eléggé tetszem neki.
A mama egy időben arról beszélt, a tata nem érti meg, hogy száraz. Karácsonykor meg arról panaszkodott, a tata már nem szereti, de ettől függetlenül esténként a puncijában matat. Igazából apám feladata lett volna, hogy beavatkozzon és megoldja a problémát, de apám (a fáradt nyugdíjas) semmit se tett. Mióta a tata új asszonyt hozott a házhoz, a nő a mama kötött pulóvereiben jár. Azokban a pulóverekben, melyekkel a mama a Vajdaságban díjakat nyert a MIRK-en. Ötvenéves, szóval fiatalabb, mint anyám vagy az apám, és meglepően csinos. Jól áll neki a pasztell, a mama kedvenc árnyalata, amit egyébként Anna barátnőm szerint nekem is többet kellene hordanom.
Szerencsére a tatának nem kellett nőt szerezni, pedig a temetésen anno mondta, nem tud majd egyedül meglenni. Apámnak kellett volna hirdetést feladni a Svaštarában vagy a Magyar Szóban, „89 éves jólszituált özvegyember örök, hű társat keres. Ház, nyugdíj, föld van. Jelige: Szeress.” A tata maga találta meg élete társát egy konyhásnő személyében (meglepően csinos, ötvenes). Anyám ötlete volt a brómos tea, noha a nővérem szerint az új asszony mégsem lehet olyan száraz, mint amilyen a mama volt. Kezdetben apám is úgy gondolta, ha már beült a jólétbe, viselje türelemmel és alázattal a sorsát. „Talán még élvezetet is jelent neki, amikor a tata gyömöszöli”, ezt a nővérem mondta, aki a családból a leginkább nem tudja megbocsájtani, hogy a tata, így mondja, „Egy idegent hozott közénk”.
Hogy idősebb, házas férfiaknak miként lehet nőt szerezni, ezt Anna barátnőmtől tudom. Mióta Szegeden az albán pékségben dolgozik, a főnökének ügyes-bajos dolgaiba diszkréten besegít. Kezdeti tolmácsi és ügyintézői munkaköre kibővült, amivel természetesen fizetésemelés is járt. Míg a tata Szerbiában, akárcsak a kiskatonák a kaszárnyákban, brómos teát iszik, Anna barátnőm a főnökének (42 éves, cukros) postán Viagrát rendel. A szállítmányok az én címemre érkeznek, mert Anna barátnőm nem lakik egyedül, a nagybátyjának pedig nem akar magyarázkodni. Nekem, ezt mindenki tudja, semmi se kínos, ebben leginkább a tatára ütöttem.
Amikor még azt hittem, megtaláltam örök, hű társamat, az orvos neki is Viagrát írt fel, hogy kezdeti, állítólag csak a zavara miatt jelentkező merevedési problémáit kúrálja. Az akkor még csak gyógyszerésztan-hallgató pasas persze nem volt hajlandó Viagrát szedni, hiába figyelmeztettem, ha nem kapom meg a magamét, cirkusz lesz. Családom férfi tagjai azt tanácsolták, az lesz a legjobb, ha hazaviszem Szerbiába. Nem tudom, mit mondott neki az apám, azt sem, mit a tata, de az tény, a beszélgetés segített, és végül majdnem egy teljes évet cirkusz nélkül túléltünk.
A cukrász rám írt a Facebookon, és újabb randit kért. Az Acapellába akar vinni, szerinte Szegeden ott kapható a legfinomabb macaron: könnyű, légies és a külső, pasztellszínű kérge éppen hogy csak roppan. „Rögtön a tömör közepében találod magad”, ezt írja, én meg, nem értem, miért, de azonnal benedvesedek. A cukrász nem jóképű, ráadásul egy tizessel fiatalabb is tőlem, a keze azonban szép, tiszta és ápolt. Ha jobban belegondolok, nem is tudnék vele mit kezdeni, elég határozott az ízlése, ez pedig nálam nagy akadály. Anyám szerint a tatát a mama elkényeztette, ezért van az, hogy még egy kávét se tud megfőzni magának, és a ruháit is mindig valakinek ki kell készítenie. Ez most persze az új asszony feladata. Apám a házimunkában elég ügyes, a zöldségeket is ő pucolja a legszakszerűbben, de mindez csak azért alakult így, mert anyám rendesen megnevelte. Én nem akarok magam mellé olyan férfit, aki apámra hasonlít. Én szeretem a nagy heréket, noha az is igaz, a tata ezt az állapotot már túlzásba vitte. Anna barátnőm a telefonon keresztül okosít, mit csináljak a cukrásszal. A barátom, aki nő, a Skype-on írja, a pasijának ő is sütött macaront. A kaszárnyákban a kiskatonák lefekvéshez készülnek és az esti teájukat isszák. Jórészük nem érti, miért finomabb, mint az otthoni.
(A fenti szövegben nincsenek idézetek.)