A nemrégiben véget ért Budapesti Könyvfesztivál idén a spanyol elsőkönyves írót, Jesús Carrascót és az argentin krimiszerzőt, Pablo de Santist fogadta a spanyol nyelvű irodalom képviselői közül. Jesús Carrasco eredetileg reklámszövegíróként kereste a kenyerét, ám úgy tűnik, ezt most örökre félreteheti, mert első regénye, az Intemperie — magyarul tavaly jelent meg Kegyetlen idő címmel Dobos Éva pazar fordításában — világszerte hatalmas elismerést hozott: 2013-ban, a megjelenés évében csak Spanyolországban 13 kiadást ért meg, mára 18 nyelvre fordították le, és épp filmet forgatnak belőle. Pedig a kötet első ránézésre nem tipikus bestseller, sokkal inkább nagyon spanyol és nagyon vidéki dráma, minimális szereposztással: egy otthonról menekülő kisfiú, egy kecskepásztor, és az őket üldöző, mindenható csendbiztos rendkívül szűkszavú históriája. Ezzel szemben Pablo de Santis egészen nagyszabású szerkezetekben gondolkodik. Az El enigma de París (magyarul Párizsi rejtély címmel idén került a boltokba a Kossuth Kiadó spanyol krimisorozatában) egyenesen az 1889-es párizsi világkiállítás forgatagába kalauzol, ahol a Tizenkét Detektív találkozóra gyűlik össze, hogy szakmájuk titkait megvitassák, és egyúttal titkos fegyvereiket is bemutassák a nagyérdeműnek. Ám a kavalkádban a párizsi detektívet holtan találják, és a többieknek nyomban éles helyzetben kell bizonyítaniuk rátermettségüket. (Mondani sem kell, hogy a helyzetet nem más, mint az argentin detektívsegéd oldja meg briliáns logikával.)
Áprilisban nemcsak Budapesten, hanem Buenos Airesben is a könyveket ünneplik, azzal a különbséggel, hogy ott április 24-től egészen május 12-ig tartanak a könyvbemutatók, kerekasztal-beszélgetések, dedikálások, megemlékezések vagy épp gyerekprogramok. A paletta a szokottnál is gazdagabb, hisz a fesztivál idén ünnepli 40. évfordulóját, és mivel valóban szinte reménytelen egy-egy programot kiragadni (meg azért is, mert végre egy könyvünnep, amelynek használható és bőséges weboldalt készítettek a szervezők!), álljon itt a cím, ahol megtalálhatjuk minden nap részletes kínálatát: http://programa.el-libro.org.ar/.
És ha már évfordulók és weboldalak, az Alfaguara Kiadó idén ünnepli 50. évfordulóját, melyre különleges internetes megjelenéssel készültek (http://50aniversario.alfaguara.com/), ahol a kiadó történetének minden jelentős eseményéről megemlékeznek. Az Alfaguara 50 tv csatornán a legjelentősebb spanyol nyelvű írók nyilatkoznak a kiadóról, és egy rövidfilmben a kiadó történetét is végigkísérhetjük 1964-es alapításától (mely egyébként a Nobel-díjas Camilo José Cela nevéhez köthető) napjainkig. Külön öröm, hogy a kisfilm nemcsak a világszínvonalú írókat és irodalmi műveket, szerkesztőket és olvasókat említi, hanem a kiadó arculatát meghatározó tipográfus, Enric Satué nevét is — aki egyébiránt a Cervantes Intézet logóját is tervezte. A jubileumi weblapon naptárat is találunk, ahol országok szerinti bontásban — hisz a kiadó nemcsak Spanyolországban, de Latin-Amerika számos országában és az Egyesült Államokban is jelen van — értesülhetünk a legfrissebb irodalmi eseményekről, az Olvasói sarokban (Zona de lectura) pedig ingyenesen letölthető olvasói segédanyagokat találunk, jelen esetben az Isabel Polanco-díjas esszéista, Carlos Granés ad kulcsot az olvasók kezébe Mario Vargas Llosa műveinek olvasásáshoz. Az Alfaguara a Facebookon is naprakész, a kiadó ünnepi weblapján található Olvasói klub könyvújdonságaira kattintva nyomban a közösségi oldalon találjuk magunkat, ahol a klubtagok megvitathatják a friss olvasmányokat. Az oldalon akad továbbá író-szerkesztő blog, ahol hivatalos kritikákat és az írókkal készült interjúkat olvashatunk, a legizgalmasabb azonban talán mégis a kiadó történetével foglalkozó rész, melyen belül képgaléria mutatja be a kiadóhoz kapcsolódó személyiségeket, a logótervezés lépéseit, a laptükör eltérő arányait az irodalmi és az ifjúsági sorozatokban (igen, ezt is Satué tervezte, és azóta ezt használják!), a kiadó által használt borítékokat és nyomtatványokat (mind-mind alapos formatervezés eredménye), nevezetes címlapokat, plakátokat, szerzői kéziratlapokat és így tovább. És ha már szóltunk Enric Satuéról, hadd említsem meg Martín Chirino nevét, aki az Alfaguara-díjjal járó kovácsoltvas szobrot tervezte — formája a Satué-logót idézi —, melyet idén a kolumbiai Jorge Francónak ítélt az öttagú zsűri az El mundo de afuera (A kinti világ) című regényéért. A pályázatra idén 872 kézirat érkezett, több, mint eddig valaha, Jorge Franco pedig művek hosszú során át készült a mostani megmérettetésre: irodalmi és filmes tanulmányai után számos regényt publikált, és gyakorlatilag mindegyik díjat kapott.
Elbeszéléskötete, a Maldito amor (Átkozott szerelem) a Pedro López Valderrama-díjat, Mala noche (Rossz éj) című regénye Ciudad de Pereira XIV. regénypályázatának fődíját, Rosario Tijeras című munkája pedig a Kolumbiai Kulturális Minisztérium ösztöndíját valamint egy spanyol irodalmi díjat is elnyert, 15 nyelvre fordították le, a belőle forgatott film pedig 2012 kolumbiai kasszasikere lett. Az El mundo de afuera története pedig, ahogyan azt a zsűri egyik tagja megfogalmazta, „egy kastélyban kezdődik, aztán úgy végződik, mint egy Tarantino-film.” És valóban, a történet Medellínben, az író szülővárosában és a kolumbiai drogkartellek hazájában játszódik, és különös szerelmekről-vonzódásokról mesél. Adva van egy kastély, szinte toronyszoba, benne egy szőke kislány (Isolda), akit apja, a Wagner-rajongó Don Diego már-már beteges rajongással őriz, hogy a kinti világ be ne szennyezze a kislány angyali tisztaságát. A kislány a vár körüli erdőben tölti mindennapjait, mindig apja őrző tekintete mellett — aztán egy napon a lány másik rajongója, egy bankrablóvá avanzsált fiatalember, elrabolja Don Diegót, hogy a lányt kiszabadítsa börtönéből, és ezzel nagyjából véget is ér a mesés álomvilág… A szerző szerint a műben szándékoltan megannyi intertextus található — köztük a Rómeó és Júlia vagy épp Wagner operái —, ám egyszersmind nagyon is realista: azt a folyamatot mutatja be, ahogyan szülőföldje és a gyerekkori idill a drogkartellek tevékenysége nyomán mára teljesen szertefoszlott.