Teniszke

Aztán a Teniszkébe mentünk.
Emlékezni tulajdonképpen,
de ezt csak később vettem észre.

Megjelent a Műút 2013036-os számában.

Aztán a Teniszkébe mentünk.
Emlékezni tulajdonképpen,
de ezt csak később vettem észre.
Egy jelentéktelen estére mentünk emlékezni,
amikor először ültünk ott,
amikor másokkal beszélgettünk
egymás helyett.
Most csak néztük a futókat,
ahogy csendesen rájuk esteledik,
hiába futnak. Mint fényképeket.
És nem gondoltunk akkor
semmi rosszra, azt hiszem.
Csak néztük a futókat, a jegenyéket,
ahogy köröztek a fogyni vágyó nénik
és férjeik atlétatrikóban..
És a hatalmas fák lombján a fényeket.
És én sört ittam a jégerek
mellé, te pedig ásványvizet. Vagy feketét?
Egy gondnok slaggal locsolta a gyepet,
most úgy képzelem, lassan négy árnyéka lett,
és nem gondoltunk mi semmi rosszra,
néztük a futókat meg a jegenyéket.
Nem tudom, talán nem is jegenyék voltak,
hanem gesztenyék, vagy nyárfák. Nyár volt,
az biztos és talán gondoltunk már akkor is rosszra,
és a futók is sunyin lecsalták köreiket,
mikor nem néztünk rájuk.
Testükre tapadt megizzadt ruhájuk.

Megjelent a Műút 2013036-os számában.