Mintha egy barlangból értem volna fel a napvilágra, pedig ez csak egy szinte néptelen tér éjjel, a városban. Látok egy csillagot, ami a közvilágítás mellett elég meglepő. Rágyújtok, a megállóban két alak vár a buszra. Felnevetek, csóválom a fejem, legyintek. Azt hiszem, ott tartottam, hogy a viszonylagos abszolúttá válik.
Tétényi Csaba: Akkor sem biztosítási esemény, JAK–L’Harmattan, 2006, 73.