Még mindig, mint aki járni tanul és beüti lelkes buksi fejét,
éles sarkokba keservesen.
Kitárt karokkal kapaszkodva Istenbe,
feltámadás örökhétfőjén, ezerjófű javába.
Nem vesztettem a gyermekből semmit,
de a sárkányból se, egyetlen fejet sem.
Még ma is, cukros csipketeából, hétalvó,
tizenhat évesek gyülekeznek bennem.
Oldószer és adrenalin, két éhes eb, ahogy mordul.
Oda- és visszazuhan és emelkedik a kék égbe,
fekete űrbe a hinta, lábam alatt megcsikordul,
ha hozzáérek, a murva, a sóder.
Ismerjük egymást, mint mámor és másnap,
mint Jerry és Tom, Scully és Mulder.
Mint merőlegesek a végtelenbe
mint asztal sarka és gyermek homloka,
halálfejes lepke, öreg, mohos tölgyön,
a hús bűne, a hús otthona.
Gyerünk hát társak, kertészlegények!
Ott a kert, az angyali vadon!
Oda sóvárog folyton a lélek, meztelenül és szabadon.
De addig is, drága barátom!
Ne félj, de ne is nagyon remélj!
Illetve gyúrd inkább egybe, mint minket az Úr!
SzeressSzenvedjRemélj!
SzeressSzenvedjRemélj!
