Kiskert

Még mindig, mint aki járni tanul és beüti lelkes buksi fejét,
éles sarkokba keservesen.
Kitárt karokkal kapaszkodva Istenbe,
feltámadás örökhétfőjén, ezerjófű javába.

Még mindig, mint aki járni tanul és beüti lelkes buksi fejét,
éles sarkokba keservesen.
Kitárt karokkal kapaszkodva Istenbe,
feltámadás örökhétfőjén, ezerjófű javába.
Nem vesztettem a gyermekből semmit,
de a sárkányból se, egyetlen fejet sem.
Még ma is, cukros csipketeából, hétalvó,
tizenhat évesek gyülekeznek bennem.
Oldószer és adrenalin, két éhes eb, ahogy mordul.
Oda- és visszazuhan és emelkedik a kék égbe,
fekete űrbe a hinta, lábam alatt megcsikordul,
ha hozzáérek, a murva, a sóder.
Ismerjük egymást, mint mámor és másnap,
mint Jerry és Tom, Scully és Mulder.
Mint merőlegesek a végtelenbe
mint asztal sarka és gyermek homloka,
halálfejes lepke, öreg, mohos tölgyön,
a hús bűne, a hús otthona.
Gyerünk hát társak, kertészlegények!
Ott a kert, az angyali vadon!
Oda sóvárog folyton a lélek, meztelenül és szabadon.
De addig is, drága barátom!
Ne félj, de ne is nagyon remélj!
Illetve gyúrd inkább egybe, mint minket az Úr!
SzeressSzenvedjRemélj!
SzeressSzenvedjRemélj!