Most úgy félek, akár egy nyúl, és űz a félsz.
Most vagy soha dühe. Sebek, mint voodoo-babán a tűk.
Nincs olyan, hogy mint. No comparisons, please. Csupasz seb,
tyű, hogy döfköd. Régóta, egyre mélyebbre ér
furcsa kéj.
Fájó függő szenvedély. Húsba mar,
de hogy, mint
a sikoly és bánt. O, it hurts so badly.
Még egyet. Jó kiadós verés. Kutyaharapás szívbe.
Verj oda, ahol fáj a bőr, iciri-piciri szemecskére.
Te! Micsoda? Mindent te rontottál el. Aludj rá egyet.
Felkészül újra a fehér kalapács. Rombol.
Hideg zuhany, mint én téged. Nem igen szerelem.
Még többet is elbírsz. Verd még. Préseld át magad rendesen.
Sportolj, move your ass. Gyúrjál a napon. Mi ez
az oroszos nyafogás.
Menj ki, ott az élet. Ha csak másokat figyelsz, saját levedben fürdesz.
Ki azonnal, fogadj szót.
Gatyába rázlak. It’s so easy.
Gyűrűt cseréltünk. A ténynek neve van és
nem tudni, mi.
Mert úgy kapkodunk. Miért? Buta vagy.
Mert csak. Rohanva enni és főzni. Tűzforrón nyelni.
Minden nyelv leég. It’s so easy.
Udvarlók vezére kaszásember.
Azonnal! Lóháton csatába. És a nyeremény:
a birtoklás maga.
Akarlak, de hogy. Szőröstül-bőröstül. Megnyúzva, my
lovely, lovely girl.
Meztelenül, akár a szív. Lüktető csomó.
Ó Uram, húzd ki a kamrák karját, hagyj
egérlukat nekem, ó.
Süket fájdalom. Pumpál.
És ami nem elég, elég nem. Te vagy a luk.
Kegyetlen tátongó léleklék. Hiába pumpálom
tele, semmibe folyik és leereszt.
Nagy vihar, vallomás, big passion, ová-
ciók.
Boy, you’re wrecked. Elfolyok, merre és minek.
Te? Úgyse bírod. Mocskos üzleted. Amit belőlem kivágsz,
mind egy lékbe megy.
Ott, a vége, ó. Ahol a bálna, de te nem vagy ott.
Csak követelsz. Most, mindent, azonnal nekem!
(Így adta el magát Callas és a tengerbe dalolt.)
Mindent.
Nagy csapda. Türelmetlen lázadása: Your circle is
full. You you you.
Kör vagyok és körben a bárány. Én vagyok a hibás, enyém
a bántás.
So easy, a csapás. A szerepek végérvényesek.
Szorongás.
Pont ott, ahol a kedv nyárias lég.
Királyság. Egy futó mező. Vedd és fuck.
Az arc, akár egy gyermeké, szabad. Vihog a test. Még.
Kéz a rostokon.
Tér és idő elfogyott. Két szív veri a boldogot.
Nincs te, én, téged, engem, a számítgatás értelmetlen.
Bonding fondling.
Szerelmi álom, üresség a jutalom. A zihálás elmúlik, ah. Mára elég
ámen.
A tetőn tompa csönd. Redőny nyoma,
bőrödön érinted. A halált.
Összezuhanok.
Gondolod, hogy sokáig bírom?
So fucking destructive.
A halálban túl sok az a. A sok a-ból húzom fel
kötelemet hozzád.
So fucking perverted.
Kötelet szerető, persze, hogy szeret ő.
I can’t reach you!
Hatezer mérföld, ne húzd fel magad. Tartsd
a vonalat.
Na és?
Játszik a képzelet.
A képmutatás forrás.
Csináljuk telefonban.
Sweety, I’ll lift your skirts!
Alkony a házon, a kredencen, a zsázsás
ágyékon. Egy hang fütyül, és az érzelmek bozót-
jában a szerelem szereti magát.
Magát.
Kezdődik a bonyolult.
Nő a hatalmas terv. Virágot ereszt, csúcsot, ködöt
hoz, hűl az önkívület. Csak tántorgunk
a párában. Szédülünk is. Mindent vagy semmit
paplanon és párnán.
O, high. Hősies. Vak alvilág.
Mert te engem pont nem, inkább a képemet, inkább a
szerelmet. Mégis inkább tégedet.
Mert az első hétköznaptól az érintésvarázs
megtörik.
Csak hétköznapot ne, please! Hipnotikus izgalom,
telefon, repülőtér, hotelszobák, sötétben. Ahol
nincsenek gyökerek, beakad a vágy. Tudja
a született nomád. Ösztön az ösztön. A vonzalom
tízszer olyan, ha súlytalan dolgokkal van tele.
Fény ropog, üt villám. Megrázkódik
a test.
Mi vagyunk. Egyszerre odabent. Nincs visszaút. Szűk
luk a szenvedély.
Darling, I am addicted to you.
Barmok vagyunk, függőségbe loholunk. A függő
tűrjön.
Én vagyok. Hogy? Inadekvát, guilty. Verőlány,
hosszú combú. Nice long legs.
Készülve a következő kizárásra.
Kívánás mint büntetés, büntetés mint kívánás, mint.
Dupla jelszó. Feltöröd, ott vagyok.
Megigéz.
Hogy kiszóródnak a madarak az éjszaka bokraiból! A fekete
levegőbe. Milyen egyenes, rövid füttyök.
Szeretnék én is. Kimenni oda, ki. Nincs bátorságom.
Elvágott repülés. Ó, az igézet, ó, ez az ürge. What did you do
to me?
I love you passionately.
Aha.
Hiszi a piszi. Szenvedés lobbantja fel a szenvedélyt, a
kétség egy szögön inog. A valóság fejét ki-
dugja a homokból, nasty little things. Építek egy házat neked.
Telekkönyvek, vázrajz. Fuck.
Ki az építményből, azonnal, kifele. Bárcsak tudnék. Ahogy egy vonzó
fecske, égnek felfele, harapós öleléséből menekülnék. Odanyomsz, az úgy nyomaszt,
meddig leszek még. Hűtlen
magamhoz.
Megbántam? Dehogy. No no. I met you on a plane,
I considered it to be fate. With your brown shoes, your
biggest smile. Fate, you know. So, don’t boss me
around.
A vezérnek vezéralakja van. Ami az ölébe hull,
sosem elég. Never enough. I want it my way.
Pont.
Itt a harcoló beszél. Pillantása fémszürke. Aztán jön a veszekedés.
És bele az álmok tengerébe. Itt egy gyerek
sír. Relentless. Könnyet rág a szája.
Milyen sebek?
Why?
You mean good-bye?
Búcsúfejsze. Most érkezett, de már távozik. Most kapta meg,
de már elveszi. Most ígérte meg, de már visszavonta. Nincs olyan
nap, mely azt mondaná: én vagyok az a nap. Elvágva, szétvágva
az idő. Találkozások szűk négyszöge. Arrival, departure.
Azonnal! Szív a szív, izzik és ég az építmény.
Levegő nélkül a tér.
Hív a hiány.
A ki nem élt dolgok köteléke.
Ó, összekapcsolt álmok. Csábítás.
Embernagyságú hiány. Te sármőr, te szélhámos, te
vérszívó, te lélekrágó. Oppressor.
All these lovely words: I’m lucky to have you.
Remember, I care.
I caress you.
A négyszög üres.
Senki.
Csak a kötelek örülnek.
Az egy sötét éjszaka volt Dorsetben. Telis-tele birkákkal
a köd. Vágni lehetett a sűrű tejet. Nincs fényszóró,
mely áthatolna. Minden lépés érintés. A sziklás partra mentünk
volna. Tengert szagolni. De visszafordultunk.
Ahol feloszlott a köd, ott állt a ház és a tölgyfa.
Az ágyunk. Elmúlt a vihar. Világított a hold. Minek kell
kitörni. A lehetetlenbe.
Nyomulásod.
Szétnyom, úgy nyomulsz.
Átvág.
Gyorsabban, leggyorsabb.
Fire aim ready.
Fire!
A tervek megsemmisültek.
Csináld, csináld. First. Gondold át. Second.
Én is úgy igyekezetemben. Too slow, too late, too
passive, too.
Ijedt nyúl a fényszóróban. Húzz el
a sarokból, félek.
Képtelen vagy. Nem is ismersz. Elég.
Ki vagy te?
My sorrow is not my ecstasy.
Amit legyilkoltál, visszanéz a könyvekből, dalokból, ruhákból, ágyakból.
Hol nem voltál. Hol nem csaptál. Te csinált férfi. Parancsolóm. Szájhős.
Dühöngő.
God, I grieve.
Levelek belém. Vésve. Hangjuk.
Szóról szóra.
Hogy kiselejtezzelek. Ez a munkám.
Átkozott operáció. Átkozott ezen a délutánon.
Mikor lágy a napsugár, olyan gondtalanok a madarak. Szerelem
ül a fákon.
Arcom: vakság.
Házam: lehúz.
Húzz a fenébe!
Leave me, lover. A táborozásnak vége.
A vár magától megmenekült. Romok. De szabadok.
Szabadulj, szerelmes. A gondtalan elkeseredésbe.
Don’t cry.
Don’t be shy.
Az imbolygó pedál megáll: nem.
Nem akarok többé a türelmetlenséged,
romboló szenvedélyed labdája lenni.
Én vagyok. Én.
For the rest of my life.
Felhő, butterfly.
Fiatalos?
Felébresztettél, az alvó kislányt táncba vitted. Él.
Nélküled is.
De ó, milyen lemondó.
Nem látja kocka lábaid. Füled
fodrait. Keres.
Szánalmas ellentmondás: I miss the bliss. But it can’t be
you.
Kisses, out of the blue.
Áruló.
Mesterséges paradicsom.
Óriási csalás.
Sáros a sebem.
Miért lett
bűvöletből konstrukció,
konstrukcióból obstrukció.
Jön az obdukció.
Az élő
testen, te hullarabló.
You kill me!, rákiabáltam
az ártatlan szállodai plafonra,
csak futottam, rohantam a Central Parkon át.
Te hangosan távolodtál.
Mint valaki, akinek az oldalán áll az igaz.
Mister törvénytábla: átszámolt nyeremény és veszteség.
Fedezett váltók vagy épp nem.
Százalékok, számok, kiadások etc.
Ó, how appropriate. Az üzletet meghosszabbítani
a szerelemben.
Te nekem én téged. Itt a mérleg.
És a bíró.
Mert Mister bíró büntetést szab.
Kötekedve: Learn consequence!
Dühös utolsó szó jogán: most!
Már futok is, rohanok.
A félelem kikötőibe,
haza a gyerekbirodalomba,
to be safe.
Mégis megmarad: a verés és a csábító öv.
The stick and the carrot.
Sötét kombináció.
És ha látod, milyen lapos lettem,
győzelmi kalapod emeld meg.
More, more, everything!
Ami következik: nothing.
Volt varázsital, kimosott víz
fájdalom és meleg öröm hullámain vergődő
varázsszavak, égi ajánlatok,
vad gyönyör,
alvás,
alvás,
süppedő kezed
olyan meghitt,
fehér orchidea.
A szolid várakozás,
forró találkozás,
kiröpítettél az űrbe,
repülőtéri égbe, my lovely lovely girl,
uralkodtál a szívemen,
függtünk a puszta vágyfüggőségtől,
és az utazáson
mi voltunk a gyors vágányon,
gyorsan célba talált:
a kéj játékba állt.
Fiacskám, édes kis pöcsöm,
karód álló, merev öröm
ölemben,
még és még,
újra és újra
tedd be.
Hú.
Az álomnak vége.
Árnyak a napok. Mind szürke, mint a párja.
Nevermore.
You realize?
Eltékozolt idő, az ősz ágyásokba jő. Minden
levél lepergett.
Elkülönültünk.
És most mi van.
És mi van.
És mi.
És.
Kiss Noémi fordítása