Ezeket a száraz vacsorákat kellene
megszeretni, hogy azt együk,
amire igazán éhesek vagyunk,
ne csak a morzsálódó és ne csak
a karikára vágott anyagot,
mely telített gyomorral ültet aztán
a tévé elé, elégedettséget színlelni.
Élvezni kellene a rövid szeretkezéseket.
A kapkodást, hogy beérjük egymást.
A következő fáradtság magyarázhatatlan
súlyával ne hagyjon annyiban
és maradjon erőnk visszafonni
a nyakunkra tekeredő ernyedés tagjait.
A próbálkozások közepette viselni
kellene a csömört, hordani,
mint évek jutalmát, mely csillogva
húzza le fejünket a közös
dolgok tőkéjére.
A legélesebb késtől is mállik a kenyér.
Amire igazán éhesek vagyunk,
nem gyártják sehol. Rúddá formázott
májunkat harapjuk mellé,
hogy a filmre elfogadjuk magunk.