Bonyolult vállalkozásba kezdtem,
azt hiszem, sikerre viszem,
csak olyan sokat vagyok szomorú,
és egyre tovább,
talán egy fél Hubertus…
Rajtam semmi se fog, de a bú,
az olyan nekem, mint
Akhilleusznak a sarka véknya,
mint Prométheusznak a máj,
Nagy Sándornak az elefánt,
Winnetounak a puskagolyó.
Jó katonáim:
ne aludjatok, hogy álmodjatok.
Nekem nem kell titkár,
se apostol,
egyedül vagyok hű a sötéten.
De a barátság úgy kell,
mint egy falat kenyér.
Hallod…?
És szomorú az is,
ami fényben áll.
Aludjon ki hát a fény,
És sötétség leszen.
Málik Roland: Sötét szárnyak suhogása
M. R.: Báb, Műút-könyvek, 2012, 49.
