C. B.-t hasznosítva
Egyenes derékkal a kiságyhoz ment,
majd megingott és forró homlokát a pálmamintákhoz nyomta,
mint egy sebesült szarvas.
Az eddig dadogó dolgok kezdték visszanyerni alakjukat,
újrakontúrozódtak a szoba megszokott, tejcsoki árnyai.
Folytatta, lassú, homályos évek sora óta tartó harcát.
Szemhéja belső felén még az ellenség képei táncoltak,
parázsló, képlékeny alakok formálódtak,
szétestek, majd egymásba csimpaszkodva összeálltak újra.
Lángoló karikák gurultak át egymáson,
folytak egymásba fenyegetőn, torz idomokkal az
izgő-mozgó, vonagló fekete semmibe.
Annak a kis lélegzetnek a nesze tartotta csak a világban.
Mázsás súly, vékony keszegeknek való damilon,
ami még összekötötte köldökzsinórként a valósággal.
Lelki szemeivel figyelte a sarjadó, kibontakozó ábrákat,
terjedő foltok, kígyózó vonalak,
őrült, mindig csak magába hurkolódó grefiti.
Megbabonázva a belső űrben, a formák állandó átalakulásában is
tisztán hallotta az ötödik sípszót.
Kvantanamera, suttogta a falnak,
Uram, irgalmazz! Miközben március lett.
Guntanamera
Egyenes derékkal jöttem,
Onnan, hol nőnek a pálmák.
Egyenes derékkal jöttem,
Onnan, hol nőnek a pálmák.
Mielőtt meghalok, lelkem
Versekben osztja el álmát.
Guantanamera, guajira guantanamera
Guantanamera, guajira guantanamera
¦: Versemben lángragyúlt kármin
Váltja a nyugalom zöldjét. :¦
Versem mint sebesült szarvas,
Hegyekre cseréli völgyét.
¦: Guantanamera, guajira guantanamera :¦
¦: Szétosztom sorsom a földnek,
Mindegyik szegénye kapja. :¦
Szívemnek nem kell a tenger,
Füröszti hegyek patakja.