Magától értetődő volt, hogy a bátyja távollétében a kocsma tulajdonosa vigyáz a fiúra. A szállást is tőle vették ki, és mivel még csak néhány napja érkeztek, senki mást nem ismertek. Néhány perccel azelőtt járt a kocsmában egy másik gyerek is, akit azért vittek oda a szülei, hogy játsszon egy kicsit a fiúval, terelje el a figyelmét. Az asztalon hagyott poharában még ott van a szörp maradéka, amivel a kocsmárosnő kínálta a másik gyereket. A bogarak közül, amikre a kocsmárosnő folyton panaszkodik, egy beleszállt az asztalon hagyott poharába. A nő szól a fiúnak, hogy szedje össze az üres poharakat. A fiú a szörpmaradék fölé hajol. Az idegesen mozgó test körül apró körök keletkeznek, a fiút talán elkápráztatná formájuk tökéletessége, ha nem vonnák el a figyelmét a középpontjukban rángatózó bogár kétségbeesetten szabálytalan mozdulatai. A fiú megfogja a poharat, és szépen lassan a pult mögé sétál. Szemét nem veszi le a bogárról, megvárja, amíg abbamarad a mozgás, kisimul a folyadék felszíne, és csak azután önti ki undorral az egészet a mosogatóba.
*
Vadászok érkeznek a kocsmába. Sártól nehéz bakancsukkal összejárják a frissen felmosott padlót, de senki sem szól rájuk. A fiú emiatt úgy érzi, félnie kell tőlük, nem mer rájuk nézni. A pult melletti állványra erősített tévé le van halkítva, de a jelenetek gyors egymásutánisága miatt a képernyő így is vonzza az emberek tekintetét. Az egyik férfi apróval fizet, szabadkozik, hogy a fémpénz súlya lehúzza a zsebét, nem akarja tovább cipelni. A kocsmárosnő elnézően mosolyog, kupacba söpri, majd elkezdi kiválogatni a pénzérméket, és hangosan összeadja az értéküket. A számok kiszámítható, ötösével növekvő rendje némiképp megnyugtatja a fiút.
*
A fiú kimegy a kocsma előtti verandára. A kocsmárosnőnek nincs gyereke, ezért nem tud kölcsön adni neki megfelelő méretű meleg ruhát. A volt férje melegítőfelsőjét kereste elő, az ujját fel kellett tűrni, de legalább elöl össze lehet húzni, védi a széltől a fiú mellkasát. A fiú szerint kényelmes viselet. Csak aki hosszan nézi, az veszi észre, hogy időnként kicsit esetlenül mozog a felnőtt méretű ruhákban.
*
A bátyja azelőtt soha nem tudta elvinni nyaralni. De most olyan helyre küldték dolgozni, ahol volt egy kis erdő, mellette pedig egy bányató, ezért úgy döntött, elviszi magával a kisfiút. Ugyan már szeptember vége van, és esténként a legtöbb helyen már fűtenek is, napközben azért még egyáltalán nincs rossz idő. A többiek eleinte feszélyezve érezték magukat a gyerek társaságában, de aztán hamar feloldódtak. A kocsmárosnő, aki a szállást adta nekik, szerzett egy összecsukható pótágyat a gyereknek.
*
A motozást és a zümmögést első éjszaka kezdték hallani. Másnap reggel a fiú bátyja hamar megtalálta a vadméhek fészkét az egyik méretes fa tetején. A kocsmárosnő elmondása szerint már a verandára sem tudnak kimenni, annyira ellepték a kertet a méhek. A fiú bátyja tudta, hogy öccse allergiás a rovarok mérgére, életveszélyes állapotba kerülhet, ha megcsípik. Mivel nem volt védőruhája, éjszaka akarta leverni a fészket. Létrával mászott fel. A tompa puffanást senki sem hallotta, csak másnap reggel találták meg. Azonnal hívták a mentőket.
*
A fiú hátramegy a kertbe, hogy megnézze a csapdát, amit órákkal azelőtt készített abból az üres üdítős flakonból, amibe a bátyja töltött magának teát, ha munkába indult. Nem sokkal azelőtt szállhatott bele egy nagyobb rovar, mert még nem merült el a cukros lében. A fiú lélegzetvisszafojtva lép közelebb, még soha nem láthatott méhet ilyen közelről. Az állat hirtelen a palack falának ütközik, a fiú félelmében még most is hátralép, hiába tudja, hogy nem tud kirepülni. Látja, ahogy kétségbeesve száll fel-alá, próbál megkapaszkodni, de visszacsúszik a túlságosan sima felületen. A fiú nem érez elégtételt, sem megkönnyebbülést. Kicsit hátrébb lép. Észreveszi, hogy a méh a palackban arrafelé repül, amerre az ő mozgását érzékelte. Kíváncsiságból az üveg másik oldalához érinti a kezét. A rovar rögtön odaszáll, arrafelé kezdi keresi a kijáratot. Látja tehát a fiút. A fiú maga sem érti, miért lesz rossz érzése ettől.
*
Úgy dönt, hogy véget vet az egésznek, leszedi a csapdát, és kiönti a fűre a tetemeket. Hirtelen zümmögést hall a feje fölül, és rettenetesen megijed. Egy méh tart felé, egészen magasról. Visszafojtja a lélegzetét, lehunyja a szemét. Érzi, hogy a rovar rászáll a kezére, és mászik rajta. Aztán már nem érez semmit. Csak a távolodó zümmögést hallja. Percekbe telik, míg mozdulni mer, kinyitja a szemét. Nem kapkodja többé a levegőt, megnyugszik. Ahogy elindul, majdnem megbotlik egy földből kiálló gyökérben. Ettől elmosolyodik, nem érzi többé dühösnek magát. Fütyörészve indul haza. Tudja, hogy most már sérthetetlen. Nem árthat neki semmi, nem kell többé tartania semmitől.
*
A fiú egy ajtóhoz közeli asztalnál ül. Úgy tűnik, hogy kifelé bámul, valójában azonban nem az esőfelhőket, hanem az ablaküveget nézi, az azon megjelenő párába rajzolta bele ugyanis előző este a bátyja a bányatóhoz vezető utat. Csak a nem pontosan záródó körök látszanak még, azokkal jelölte a fiú bátyja az egyforma méretű házakat. A fiú előrehajol, próbál az ablaküvegre lehelni, hátha kirajzolódnak a körök mentén a helyes utat jelölő vékony vonalak.