Mögötte a mögéláthatatlan,
a légüres tér s a térüres űr,
a majdnem az, ami majd nem az.
Bádog. Hold. Kesztyű. Bádog. Ugatás.
És loholnak csak előlem az évek,
fehér hóban hófehér kutyák.
Nagy Atilla Kristóf: Szürkület, bádog
N. A. K.: Fragmenta, Cserépfalvi, 1996, 159.
