Alig ismertem magára. Valahogy… …olyan… …testes lett.
(Péva Ibolya színművész észrevétele, a Másik Sirály című színmű miskolci előadásának szünetében, szomszédjának)
*
SZORIN Regénytémát akarok adni Kosztyának. Ez lesz a címe: „Az ember, aki akart.” „L’homme, qui a voulu.” Fiatal koromban irodalmár akartam lenni — de nem lettem; szépen akartam beszélni — és förtelmesen beszéltem. (Magát gúnyolja) „…és kész, meg miegymás, végtére is, izé…”, az összefoglalásnak se vége, se hossza, pedig már kiver a verejték; meg akartam nősülni — és nem nősültem meg; mindig városban akartam élni — és falun fejezem be az életemet, és kész.
(Csehov: Sirály, Makai Imre fordítása)
*
KAR
Bölcs belátás többet ér
Minden más adománynál.
Az isteneket tisztelni kell,
Gőggel teli ajkon a nagy szavak
Nagy romlásra vezetnek
S józanná nem tesz, csak a vénség.
(Szophoklész: Antigoné, fordította: Trencsényi-Waldapfel Imre)
*
ZOLTÁN Nem akartok felébredni! A nagy gondolatokra! Egyedül kell vergődni a pusztában! Egyedül kell beledögleni!
(Móricz Zsigmond: Úri muri)
*
Soha senki sem fog új életet kezdeni, mert azt a spongyát, amellyel éltünk tábláját letörölhetnénk, soha nem fogják fölfedezni.
(Ancsel Éva)
*
TROFIMOV Ha magánál vannak a kulcsok, hajítsa a kútba és menjen el innen. Legyen szabad, mint a szél.
ÁNYA (Lelkesen) Milyen gyönyörűen mondta ezt!
(Csehov: Cseresznyéskert, fordította Elbert János)
*
ANIMUS (üvölt) Merj nő lenni, az istenit! Ébreszd fel a vágyát… Hívjad… Engedd közel magadhoz! (játssza) Még közelebb! Még! Hagyd, hogy megfogja a kezed. Engedd el magad, így… megsimogatja a karodat, végig a kékes ér nyomán… a könyökedig… hunyd be a szemed… érzed?… orra az arcodhoz ér… ne félj… keze lesiklik a derekadra… magához húz! (hirtelen ellöki) Eh, eredj innen! Állsz, mint egy fadarab!
GIZELLA De én nem így akarom!
ANIMUS Hát hogy?
GIZELLA Nem tudom…
(Kiss Csaba: Animus és Anima)
*
A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény.
(Muhammad Ali)
*
RICHÁRD Hagyjál már békén, könyörgöm. Aludni akarok, semmi mást, csakis aludni. Állandóan jössz minden hülyeséggel.
(Lőrinczy Attila: Balta a fejbe)